Fejérpataky László (szerk.): Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok viselt dolgairól. A kézirat fordítása, Szabó Károly (1892)

I. Fejezet

a szerént, isten kegyelmének segélyével, azon jó szándékból, hogy a maradéknál utolsó íziglen feledségbe ne menjen, leg­jobbnak gondolom neked igazán és egyszerűen megírnom, hogy az olvasók megérthessék, mik miként történtének. S ha az oly igen nemes magyar nemzet eredetének eleit s minden vitézi tetteit a parasztság csalfa meséiből vagy a hegedősök csacska énekéből mintegy álmodozva hallaná, igen éktelen és elég illetlen lenne. Tehát inkább ezennel irományok bizonyos fejtegetéséből és a históriák nyilván magyarázatjából értse nemesileg a dolgok valóságát. Boldog tehát Magyarország, melynek adatott sok jószág. Ezentúl minden időben, gyönyör­ködjék írójának zsengéjében. Mert ime kezdve van királyai s nemeseinek származásrendi. Mely királyokért légyen dicséret és tisztesség az örök királynak és boldog anyjának Máriának, kinek kegyelméből Magyarország királyai és nemesei bírják az országot boldog véggel, most és mind örökké. Ámen. I. FEJEZET. SCYTHIÁRÓL. Scythia tehát igen nagy föld, melyet Dentumogernek ne­veznek, melynek határa kelet felé az éjszaki résztől a fekete tengerig terjed, mögötte pedig vagyon a Thanais* nevezetű folyó nagy ingoványokkal, holott szerfölött bőven találkozik a nyuszt, úgy hogy nem csak nemes és nem nemes abból ruházkodhatik, hanem a gulyás, kanász és juhász is azzal ékíti öltözőjét azon a földön. Mert ott aranynak és ezüstnek bőre van, és azon föld folyóiban drága kövek és gyöngyök találtatnak. Scythiának kelet felől való határánál pedig a Góg és Magóg nemzetek laktanak, kiket Nagy Sándor, berekesztett. A scythiai föld pedig széltében és hosszában igen terjedelmes, Don vize.

Next