Kräuter Ferenc: A niczkyfalvai német nyelvjárás hangtana - Magyarországi német nyelvjárások 5. (Budapest, 1907)
Bevezetés
tosabb adatokra is támaszkodhatunk. Bár ezek a följegyzések igen általánosak, a bevándoroltaknak csak szülőországáról szólnak legtöbb esetben, az említett községek egy része pedig ma már vagy épen nem, vagy más név alatt létezik, — meg lehet állapítani belőlük a következőket: A község 1784—87-ig alakult; első lakosai azokból a német családokból teltek, akik II. József telepítési pátensének ígéreteire csoportosan vándoroltak hazánk délvidékére. Mivel a vándorlókhoz útközben is igen sokan csatlakoztak, a letelepülőknek első csoportja sem volt egységes nyelvű, egy vidékről való. Amint azonban a halotti anyakönyvek mutatják, ebben az első csoportban túlnyomó többségben voltak Elsass és Lotharingia északi részéből jött családok. Említve vannak: Geselingen, Sargemünd, Rohrbach, Kahlhausen, Freiburg, Mettingen, Sct-Louis községek, amelyek Metztől délkeletre, Strassburgtól északnyugatra vannak, Hillesheim és Heubach a mai Hessen területén. Egyes családok jöttek még Luxemburgból, Trier és Mainz vidékéről, továbbá Székesfehérvárról és a Bánságnak előbb alakult német falvaiból. Ez utóbbiak azonban a nyelvjárásra valami nagy befolyással nem igen lehettek, mert együttvéve is kisebbségben voltak az elsass-lotharingiaiakkal szemben; néhány évi együttlét után ezeknek a nyelve lett általánossá. Mellékesen említem, hogy a gyerekek, mikor gólyát látnak, ma is énekelnek egy verset, amelynek második sora így hangzik: Fii ior rgifor. (Fliege über Weiler.) (L. szövegmutatvány 47. 1.) Winzeler Kerenz nyelvjárásáról szóló értekezésének végén közli ennek a versnek egy variánsát, amelyben Wallenstadt és Weesen vannak említve, de megjegyzi, hogy rendesen valamely közeli falunak a neve szerepel az említett sorban. Igen valószínű tehát, hogy az idézett verssor az Elsass déli részén levő két Weiler nevű község valamelyikére vonatkozik. (Az egyik Than, a másik Altkirch mellett van.) 1785-ben néhány magyar családot telepítettek Niczkyfalvára és Bakóvárra, de ezek teljesen elnémetesedtek, csak egy-két családnév maradt még róluk: Kis (NI.-án), Balog, Palota (Bakóvárott). Ezután mintegy 35 éven keresztül szünetelt a telepítés, legalább nagyobb csoportokat nem telepítettek. Valamivel 1822