Stein Aurél: Nagy Sándor nyomdokain az Indushoz (1929)
NAGY SÁNDOR NYOMDOKAIN AZ INDUSHOZ. Ázsiának az a tája, amelyről most szólani kívánok, része annak a nagy határszéli területnek, amely India északnyugati vidéke és Afghanisztán között húzódik s a Hindukus hatalmas hegybástyájától vonul lefelé délnek, egészen az Arab-tengerig. Ennek az óriási határvidéknek csak egyik zugába hívom meg olvasóimat. De éppen ehhez fűződik a legtöbb történelmi és politikai érdekesség. Ezúttal ez volt az, ami 1926-i kutató utamra indított. (Térképet 1. 190 1.) Ezt a határszéli vidéket nagyjában így jelölhetnék meg : az a terület, amely a nagy, Indus folyótól nyugatra vonuló hegységben van. A mai Balucsisztán és Makránnak, az ősi Gedrosiának területére eső déli része rendkívül száraz és sivár. Jóformán csak nomád pásztorkodásra alkalmas ez a föld. Ez az oka, hogy ősidők óta valamennyi nép, amely csak eljutott oda vagy odaszorult Perzsia felől, rákényszerült, hogy India szomszédos, északnyugati határvidékeire függessze vágyó tekintetét. Az volt kalandozásaik természetadta célja. Maiglan ugyanaz a helyzet, mint a történelemelőtti korban, amikor az árja törzsek, amelyek arra voltak hivatva, hogy egykor egész Indiát meghódítsák, egy ideig megszorultak a mai Vazirisztán szegényes völgyeiben. Ennek a területnek is, bármily kevéssé vonzó is a fizikai jellege, megvan a maga történelmi és régészeti érdekessége. Örültem, hogy az indiai kormány archeológiai szolgálatában töltött két utolsó téli időszakot az e területen nagyszámban található történelemelőtti korú emlékek felkutatásának szentelhettem. Ha elhagyjuk Vazirisztánt, ahol mostanában brit és 1*