Mészöly Gedeon: A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő mult alakjai magyar és finnugor szempontból (1931)
A Halotti Beszéd tárgyas elbeszélő múlt alakjai magyar és finnugor szempontból
4 Mészöly Gedeon Mit mond nyelvünk múltja, nyelvemlékeink? Az írná alak ragozása teljesen hasonló az írd alak ragozásához: nem csoda tehát, ha a nyelvtudósok a régi nyelvben közönséges imája mellett keresnek egy szintén személyragos irája-féle elbeszélő múlt alakot is. Hiszen az írná imája analógiája is megteremthette vagy megőrizhette volna az irá ,irája alakpárt. Én azonban, ismétlem, nem szólok; szóljanak a nyelvtörténeti adatok, hog az idueffegre idueffegefb idert el nevezte n e y e (olv. vesztenéje), a da (olv. adá) tellyeffeggel ev magat zent írainak tudományára Szt. Dom. 7. azt fogada (olv. fogadá) hogy ewtet ezwstbe czynalt capraba awagy zekrenbe tenneye (olv. tennéje) ÉrsK. 583 . elvegeze (olv. elvégezé) hog az ő zuzetegenec allapattyat: semmi nemv zenettegel einem valtoztatnaya (olv. változtatnája) TelK. 1 . kere (olv. kéré) ötét hogy a kiraline azzont . . . hozzaia bocatnaia (olv. bocsátnája) DebrK. 42 . Sido neluen i m a d a h (olv. imádá) vronk krrítutt parancoluan az ördögnek hogi el törneie (olv. eltörnéje) a baluant DebrK. 44. Ezek az adatok azt mutatják, hogy ha személyragos is a föltételes jelennek tárgyas ragozású egyes harmadik személye, azért az elbeszélő múlt megfelelő alakja mégsem személyragos. Lássunk most olyan példákat, melyekben a két igealak közül mindegyik első hangrendü (palatális) : Esz kezet fel emele (olv. felemelé) rajok hog az poztaban eyteneie (olv. ejtenéje) vket Döbre. 190; kőnőregnek vala neki hog vetneie (olv. vetnéje) v rala kezet, es fogvan vtet az fokassagbol külön vive (olv. vivé) 367. Eufrofina kedeg be fede (olv. béfédé) ő orcaiat a kukcsavval, hog vala||mikeppen vtet megne esmerneye (olv. ésmernéje) Nád K. 435—436; megkere (olv. mégkéré), hog a fogadatt betejesetteneje (olv. bételjesittenéje) 479; nag keserüseges kórihullatassal kerde (olv. kérdé) azon, hog ha volna osteni-