Jakab Elek: A levéltárakról, tekintettel a magyar államlevéltárügyre (Budapest, 1877)
I. Az értekezés indokai és czélja
A LEVÉLTÁRAKRÓL ÁTALÁBAN tekintettel a magyar Államlevéltár-ügyre. I. Az értekezés indokai és czélja. Hogy én a t. Akadémia előtt székfoglaló értekezésemnek ily különleges érdekű tárgyat választottam, két oka van: egyik az, hogy a tudományok szakszerű művelésének pártolója vagyok s az universalismustól egyátalában idegen, mit tényleg is követek; másik ok, a levéltárügyekben mint szaktárgyamban némi jártasságom. A mihez értek, ahoz szólok, a mely munkaszakra készült s képes vagyok, csak arra vállalkozom. Remélem, előadásomnak lesz átalános levéltár-történelmi és levéltár-irodalmi becse, lesz benne azok figyelmére méltó is, kik a magyar államlevéltár-ügyben eddig határoztak s ezután is határozni hivatva lesznek. Komoly és szilárd a meggyőződésem a levéltárak közkormányzati, történetírási és államjogi fontosságáról, s nemzeti tudományosságunk érdekében óhajtom, hogy azt előadásom hallása vagy olvasása után minél többen fogadják magukévá. Későn ébred s lát munkához ez ügyben nemzetünk — mondják sokan — midőn a nagy levéltárakat biró nemzetségek, az egyházi rendek és hatóságok, a szász nép és a bécsi cs. kir. házi és államlevéltár az ország e tekintetben zilált és mostoha viszonyai közt birtokukba került, de jog szerint Magyarországot illető oklevélgyűjteményeikkel s levéltári kincsekkel a bevégzett tények hatalmára, a »heati possidentes« jogelvére és sok százados időmúlásra hivatkozhatnak. De ez A LEVÉLTÁRAKRÓL. 1*