Berzsenyi Dániel: Berzsenyi Dániel Prózai munkái Kiad. Merényi Oszkár. (1941)
Bevezetés
, mely minket vezet"" — mondja jellemzően egyik költeményében. A Dukai Takács Judithoz írt híres levélben is nyilvánvaló kifejezését látjuk kialakult ízlésének. Ám a költészetről vallott meggyőződése nem tudós érveken alapul, hanem művészi gyakorlata alatt alakul ki. Ami lelkében élt, azt szinte maradéktalanul beledolgozza műveibe s így ezek mintegyelméleti meggyőződéseinek is tanúi. Forma és lélek, külső és tartalom eggyé forr, de a nélkül, hogy a költő szükségét érezné még annak, hogy erről másnak számot adjon. A költészet Berzsenyi számára nem magára vett ruha, hanem lelkének elszakíthatatlan és elválhatatlan köntöse. Az őt körülvevő tisztelet szent hiszékenységét és érzékenységét, lelkének és költészetének ezt az egybeforrottságát fokozza. Ebből a szép magányból riasztja fel 1817-ben Kölcsey kritikája. A bírálat elismeri Berzsenyi költői tehetségének lényegét, de itt-ott durva hangon tárgyalja költészetének, költészete egy részének formai fogyatkozásait. Különösen kikel a bíráló a mérték nélkül írt hangsúlyos rímes Berzsenyi-versek s azok gyenge rímei ellen. A bírálat súlyos sebet ejt Berzsenyinek érzékeny lelkén. Életét ezentúl főleg annak szenteli, hogy költészetét megvédelmezze. Az 1817 után írt prózai munkák legnagyobb részét tehát e szenvedésnek köszönhetjük. Először az Antikritikát írja meg, első alakjában: irodalmunk e legmegrázóbb költői önvédelmét. Ugyanoda küldi be, ahol Kölcsey bírálata megjelent: a Tudományos Gyűjteménybe. Akkor nem közölték, mert túlságosan sértőnek és személyeskedőnek találták, azonkívül Kölcsey újabb támadással fenyegetőzött. Berzsenyi összes Művei sorozatában azonban természetesen kötelességünk volt e mű közlése is. Annál inkább, mert e heves védelmi iratnak fogyatkozásai mellett határozott értékei is vannak. A fogyatkozások és helytelen vélemények magyarázata részben a korban is keresendő, másrészt pedig az ellenfél véleményével való örökös, felindult ellenkezés következménye. Az irat értékei elsősorban a mélyről feltörő vallomásokban vannak. Lélekörvénylés van itt, nem lágyan csillogó mélységek. A mű gyengeségei abból a kritikai hangú