Komáromy Andor (szerk.): Magyarországi boszorkányperek okmánytára (1910)
Előszó
ELŐSZÓ: A boszorkányperekről, azok elterjedéséről, lefolyásukról, a követett törvényes eljárásról s a külföldiekhez való viszonyukról világos, szabatos tudomásunk lehessen. Arra azonban elegendők voltak, hogy figyelmünket felkeltve, észrevehessük, miszerint pereink túlnyomó többsége lényegesen különbözik a külföldi nagy boszorkányüldözési korszak pereitől, úgy a peres eljárást, mint a perek alapját képező boszorkányhit tekintetében. Művelődéstörténelmi tanulmányaim következtében már rég lehetetlennek tartottam azt, hogy Kálmán királyunk ne hitte volna a boszorkányok létezését; azaz nem tudtam hinni, hogy a legnagyobb elme is képes legyen korának szellemi légköréből annyira kibontakozni, hogy korát sok századdal megelőzze. Egyrészt ez vezetett a boszorkányperekkel való foglalkozásra, másrészt —s ez még inkább csábított — azt reméltem, hogy a perekben előforduló babonák közt ősrégi pogányhitéletünk töredékeit, maradványait fogom feltalálni. Amikor aztán a perekkel való foglalkozás közben észrevettem a lényeges különbségeket a mi pereink és a nagy boszorkányüldözési korszak perei közt, akkor határoztam el magamat a magyar boszorkányperekkel összefüggő kérdések felderítésére. Minthogy azonban az összes eddigi közleményeket korántsem tartottam elegendőknek biztos következtetések megalapozására, beláttam, hogy első, legszükségesebb lépés, mentül több adat összegyűjtése. Kezdtem tehát megyék, városok levéltáraiban, a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában kutatni, a feltalált boszorkánypereket s a velük összefüggő följegyzéseket, ügyiratokat másolni, a túlságosan terjedelmesek egy részét kivonatolni. Ezen munkásság eredménye a jelen oklevéltár. A legtöbb adatot Bihar vármegye nyújtotta, hatvanhat perről följegyzéseket és ügyiratokat. Ezek közül 45-öt a megyei levéltárban, 21-et a Nemzeti Múzeum kézirattárában találtam. Debreczen város levéltárából 60, Kolozsvár város levéltárából 35, Ugocsa vármegyéből 22, Aranyos