Carrara [Francesco] Ferenc : A büntető jogtudomány programmja 2. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 21. (Budapest,1879)
Bevezetés a második szakaszhoz
2 BEVEZETÉS A MÁSODIK SZAKASZHOZ. mozzanatából indult ki, bizonyos, hogy állandóan és folytonosan nyilatkozott. A büntetés eredetét kutatni scolasticus, de értelmetlen tétel, midőn a büntetést elvont, s speculatív szempontból vizsgáljuk. Annyi volna ez, mint az ember életének eredetét kutatni, mintha az ember, mint ember, egy pillanatig is létezhetett volna élet nélkül. A hol ember létezett, léteztek az önző szenvedélyek sugalla kölcsönös sérelmek, s megsértetett a jog, s ahol jogsérelem jött létre, azonnal feltámadt az ellenhatás utáni vágy, s ennek nyomán járt (ha járhatott) a megtorlás. Hasztalan keresnék bármely lényben, az eredet tételével, valamely tényleges föltételének származását, mely föltétel vele született e lénynyel, s annak állandó kisérője volt. A büntetés eredete scolasticus kifejezésnek van igaz alapja, midőn azt gyakorlati értelemben, azon történeti fejlődés megjelölésére használjuk, melylyel a büntető igazságszolgáltatás a századok folyamában, a különféle népeknél bírt, a míg azon létalakot nyerte el, melylyel a modern polgáriasulás ruházta fel. Ez értelemben röviden mi is elő fogjuk adni (587. §.) e történelmi fejlődést. A bűnös megbüntetésének fogalmát azonban a jog és az ember, mint erkölcsileg szabad, s tetteiért felelős lény természetének szükséges és eredeti tartalma gyanánt kell tekintenünk. Bizonyos különben, hogy e változatlan és állandó tényhez mindenkor egy eszme társult, mely a büntetés észszerű származását nyilatkoztatja ki; s ez az, hogy a jogsértő megbüntetésének tényét mindig emelt homlokkal , s ama tudatban gyakorolták, hogy szabad és kötelességszerű dolgot teljesítenek. Míg a jogsértő a cselszövényt és a sötétséget kereste, a jog megboszulója, midőn czéljuknak feladása nélkül tehette.