Hellebrant Árpád (szerk.): Kriza János levelei Toldy Ferenchez (1912)

2 Hellebrant Árpád csak néhány sajátságossal pótolták, vagy az átvettet a magok külön ünnepeikre ráhúzták. Ők magok, papjaikkal egyetemben mind az Unitáriusok iskoláiban képződtek, mint Fosztó Uzon­ is említi, hogy álnokul mint unitáriusok tanultak az ő papjaik az unitárius főiskolában, s mint unitárius papok kirendeltetve ápol­ták a Messiást váró szombatosságot. E szombatosokról mit az említett Uzoniban találok, azt egyszer időt nyervén, ki akarom jegyezni kegyed részére, mit csak amúgy töredékesen is érde­kes lenne kinyomatni, hogy lássék mikép már Ipolyi Arnold előtt igyekeztek a mi régi unitárius krónika Íróink a szombato­sokat összekötni a régi ismaelitákkal sat. F. Uzoni Bogáti Miklós minden munkáit előszámlálva a X. szám alatt felhozza szóról szóra a Psalteriumot is, mint a jelen példánynak czíme van. Nem mondja ugyan, hogy mikor történt a fordítás, csakhogy kéziratban létezik; de megírja, mikor halálozott el, t. i. 1592-ben az akkor dühöngött pestis­ben, s mint rendkívüli tudományo­s jelességü férfiú halála felett teszi busán felkiáltását. Ez a Bogáti előbb szent demeteri pap volt, udvari papja udvarhelyszéki királybíró Balási Ferencz uni­tárius kegyurnak — a Dávid Ferencz — katastropban jelen volt 1579-ben Gy. Fejérvárt, mint ki maga is osztotta a Dávid Ferencz nézetét a Jézus nem imádásra nézve — ekkoron szinleg aláirta a többség consensusát a subordinata adoratiot illetőleg, s Gerenden paposkodott, de inquisitio következvén, néhány év múlva a titkon Dávidianus papok ellen, kénytelen volt Baranyába szaladni, hol több munkákat adott ki, néhány év múltán vissza­tért régi kegyurához Balásihoz, hol 4x/2 évig concionálván, s tiszta nyilt bizonyitványát adván, hogy a bévett unitaria religio­­tól most már semmiben sem üt el az ő Jézus iránti nézete, a kolozsvári unitaria ekklezsiának egyik papjává tétetett. Meghalt 1592-ben. Más Bogáti Miklós volt, a ki Székely Mózes alatt fogságába esvén Rádulynak, 3000 forinton váltatott ki a brassóiak által. Az egy kolozsvári nagytekintélyű senator volt. Ez apró szétszórt jegyzeteket csak azért bátorkodom fel­írni, hogyha fáradságot veend kegyed „Irodalom történeteiben“ „Bogáti Miklósról“ tenni említést, mert úgy hiszem ötét tar­­tandja kegyed is a szép Psalterium írójának. A másik példány is, mely még létezik könyvtárunkban, ötét világosan kiírja czím­­lapján, mint fordítót; az a példány t. i. mely együvé van kötve a múltkor általam dicsért Tordai János psalteriumával, s a melyet hasonlag felküldök szívesen a Tek. ur kezeibe, ha biz­tatást nyerendek néhány sorban a felöl, hogy a felküldésben nem történendik rám és könyvtárunkra nézve semmi rövidség. Ugyanazért újólag esdek a Tek. Urnak, legyen szíves nem tudatni e földalatti működést,­­ azaz : könyvküldést sem-

Next