Hellebrant Árpád (szerk.): Kriza János levelei Toldy Ferenchez (1912)
2 Hellebrant Árpád csak néhány sajátságossal pótolták, vagy az átvettet a magok külön ünnepeikre ráhúzták. Ők magok, papjaikkal egyetemben mind az Unitáriusok iskoláiban képződtek, mint Fosztó Uzon is említi, hogy álnokul mint unitáriusok tanultak az ő papjaik az unitárius főiskolában, s mint unitárius papok kirendeltetve ápolták a Messiást váró szombatosságot. E szombatosokról mit az említett Uzoniban találok, azt egyszer időt nyervén, ki akarom jegyezni kegyed részére, mit csak amúgy töredékesen is érdekes lenne kinyomatni, hogy lássék mikép már Ipolyi Arnold előtt igyekeztek a mi régi unitárius krónika Íróink a szombatosokat összekötni a régi ismaelitákkal sat. F. Uzoni Bogáti Miklós minden munkáit előszámlálva a X. szám alatt felhozza szóról szóra a Psalteriumot is, mint a jelen példánynak czíme van. Nem mondja ugyan, hogy mikor történt a fordítás, csakhogy kéziratban létezik; de megírja, mikor halálozott el, t. i. 1592-ben az akkor dühöngött pestisben, s mint rendkívüli tudományos jelességü férfiú halála felett teszi busán felkiáltását. Ez a Bogáti előbb szent demeteri pap volt, udvari papja udvarhelyszéki királybíró Balási Ferencz unitárius kegyurnak — a Dávid Ferencz — katastropban jelen volt 1579-ben Gy. Fejérvárt, mint ki maga is osztotta a Dávid Ferencz nézetét a Jézus nem imádásra nézve — ekkoron szinleg aláirta a többség consensusát a subordinata adoratiot illetőleg, s Gerenden paposkodott, de inquisitio következvén, néhány év múlva a titkon Dávidianus papok ellen, kénytelen volt Baranyába szaladni, hol több munkákat adott ki, néhány év múltán visszatért régi kegyurához Balásihoz, hol 4x/2 évig concionálván, s tiszta nyilt bizonyitványát adván, hogy a bévett unitaria religiotól most már semmiben sem üt el az ő Jézus iránti nézete, a kolozsvári unitaria ekklezsiának egyik papjává tétetett. Meghalt 1592-ben. Más Bogáti Miklós volt, a ki Székely Mózes alatt fogságába esvén Rádulynak, 3000 forinton váltatott ki a brassóiak által. Az egy kolozsvári nagytekintélyű senator volt. Ez apró szétszórt jegyzeteket csak azért bátorkodom felírni, hogyha fáradságot veend kegyed „Irodalom történeteiben“ „Bogáti Miklósról“ tenni említést, mert úgy hiszem ötét tartandja kegyed is a szép Psalterium írójának. A másik példány is, mely még létezik könyvtárunkban, ötét világosan kiírja czímlapján, mint fordítót; az a példány t. i. mely együvé van kötve a múltkor általam dicsért Tordai János psalteriumával, s a melyet hasonlag felküldök szívesen a Tek. ur kezeibe, ha biztatást nyerendek néhány sorban a felöl, hogy a felküldésben nem történendik rám és könyvtárunkra nézve semmi rövidség. Ugyanazért újólag esdek a Tek. Urnak, legyen szíves nem tudatni e földalatti működést, azaz : könyvküldést sem-