Lipthay Sándor: Gróf Széchenyi István müszaki alkotásai (1896)
Bevezetés
2 GR. SZÉCHENYI ISTVÁN MŰSZAKI ALKOTÁSAI. A népesség szegénységével egy színvonalon állt az államnak anyagi ereje is. Országos pénzalap, amely nemzeti közczélokra fordítható lett volna, egyáltalában hiányzott, ha csak a só felemelt árának évenkénti 100—200 ezer forintját, az akkori pénzügyi tudomány alfáját és ómegáját; ilyennek nem tekintjük. A közlekedés hiányossága és az érintkezésnek abból folyó nehézségei szellemi téren is az ország elmaradottságát okozták; a magasabb műveltség elszigetelt társadalmi körök osztályrésze maradt és közkincssé nem válhatott. A különben is kezdetleges sajtó még a cenzúra szigorú jármái is sínylette, noha az írott törvény annak szabadságáról szólt. És mindezekkel szemben az országgyűlések csak időnkénti elvezető szellentyűi voltak a felhalmozott izgalmaknak, folytonos küzdelmeiket igazi és maradandó sikerek nem kisérték! Széchenyi, a kinek lánglelkében kimondhatatlan vágy létezett Magyarország kifejtésére és a kinek minden csepp vérében a magyar nemzet feldicsőitése él, a dolgok velejéig ható agyával át- meg átkutatja e szomorú állapotok szövevényes okait, azon komoly elhatározással, hogy ő fogja, ha senki más, megvetni alapját nemzetünk egykori fényének, vagy legalább ezen czélnak szentelni véglihegéséig földi pályáját.2) Aggódó reménykedéssel keresi a kibontakozást, mely a nemzetet, gyenge létének minden koczkáztatását kerülve, a szelíd és konvulzió nélküli reformácziók) útján, lassan bár, de biztosan a legmagasabb fejlődésre vezesse. I. II. József korában« czímű munkája I. kötetében a gazdasági állapotok remek jellemzését a 69—113. lapokon. Jellemző erre nézve t. k. Sz. I. grófnak Stankovich püspök akkori könyvcenzorhoz írt levele (Majláth. Levelek II. 49. 1.): »Már ha ezen ártatlan kis bökdösések sem csúszhatnak el, miket individualiter senki sem fog magára vehetni, akkor valóban kénytelen leszek irói pályámról — legalább Magyarországban — lemondani; mert szalmát adni eledelül a közönségnek, ha néha-néha egy kis mag is esik ki tollambul, nem vagyok képes .. .« a) Kelet népe (1841.) 23. és 25. 1. 8) Stádium (1833.) 35. 1.