Viszota Gyula: Széchenyi és a pesti hengermalom (1910)
Magyarországnak oly időszakáról van szó, — a múlt század 30-as éveiről — amikor a kéziipar is csak a nagyobb városokban volt elterjedve, a gyáripar pedig csak híréből volt ismeretes. A gyáripar meghonosítására nem voltak még a magyar viszonyok alkalmasak, mert egyrészt a vállalkozó szellem és az esetleg rendelkezésre álló tőke nagyon csekély, másrészt az ország hiteltörvényei és birtokviszonyai miatt a külföld bizalma az ország iránt nem volt kedvező. Egy mód látszott csak alkalmasnak. Anglia példájára részvénytársaság alakításával a szükséges pénzt előteremteni, a minek azonban első feltétele volt, hogy a szövetkezők egymás iránt bizalommal legyenek. Sok szép eszme a bizalom hiánya miatt szenvedett hajótörést Magyarországon s a gyáripar is csak akkor keletkezhetett, a mikor a kölcsönös bizalom megtermett. Ezt azonban csak oly férfiúnak fellépése idézhette elő, a ki nemcsak jelentős vagyonával, de tehetségével, kiváló munkaerejével és szívós kitartásával kortársaiban képes volt a bizalmat felgerjeszteni s őket a szövetkezésre bírni. Ez a férfiú gr. Széchenyi István volt, a ki említett tulajdonságai miatt a magyar gyáripar történetében kimagaslik kortársai között és korszakot alkot a pesti hengermalom megalapításával. Széchenyi már 1832 okt. 19-én, midőn a Lánczhíd tervei ügyében Angliában tartózkodott, feljegyzi naplójába, hogy Birminghamban 30 lóerejű 6 pár kőre berendezett gőzmalmot látott. Szokása szerint hazájára gondolt a gőzmalom megszemlélésénél, de véleménye még nem kedvező, mert szerinte nálunk még alig fizetődnek ki. Annyit azonban előrelátásból megtett, hogy a hídtanulmányok mellett adatokat gyűjtött 1. a vasútra.