Munkácsi Bernát (szerk.): A votják nyelv szótára (1896)
Munkácsi Bernát: Előszó
MAGY. AKAD ii M LA. KÖNYVTÁRA ELŐSZÓ. A jelen munka első nagyobb szabású szótár-kisérlete a finnmagyar nyelvcsoport azon kiváló érdekű tagjának, melyet orosz ejtéssel közönségesen votják-nak neveznek.1) Apróbb szókincsbeli gyűjtések — mint e tárgyról egy régibb tanulmányomban2) tüzetesen volt alkalmam értekezni — történtek e nyelvre nézve már a múlt században is, melyek közül a legelső, t. i. Strahlenbergé után főkép Müller G. F. «Vocabularium harmonicum»-ának («Sammlung Russischer Geschichte» III. köt.) 1733-ban egybeszerzett szójegyzéke, továbbá a Pallas-féle nagy szótár («Linguarum totius orbis Vocabularia comparativa», 1786.) adalékai s különösen az 1775-ben megjelent orosz nyelvű votják grammai , a szócsoportjai jutottak nevezetességre. Egész századunk közepéig ezek voltak az egyedüli források, melyekből a nyugat tudósai a votják nyelv anyagára nézve tájékozódást meríthettek s melyeket fölhasználtak összehasonlító nyelvtudományunk múlt századbeli művelői, jelesül Gyarmathi és Révai is. Nagyobb buzgalommal fogott az e tárgy körül való ismeretek gyarapításához Sö grén, ki személyes följegyzései mellett orosz papok és tanítók útján tartalmas szógyűjteményeket szerzett egybe a votjákok vidé k) Saját nyelvükön a votjákok magukat ud-murt, a kazáni nyelvjárásban urt-murt-nak nevezik, melyben az Ud a «Vjatka» folyónak neve, murt, mórt meg «ember»-t jelent. A tatárok a votjákot ar-nak, a züijének Wiedemann szótára szerint vot-ud-nak hívják (ugyanitt a Vjatka neve : Vetja). 2) «Votják Nyelvtanulmányok» (Nyelvtud. Közrem. XVIII. 1884.) 37—51. 11.