Kaán Károly: A Magyar Tudományos Akadémia és az erdögazdasági tudományok (Budapest, 1928)
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉS AZ ERDŐGAZDASÁGI TUDOMÁNYOK. Néha még ma is találkozunk a tájékozatlanoknak azzal a helyt nem álló megállapításával, hogy: «Ázsiából a magyar nem hozta magával az erdő szeretetét, és így csak természetes, hogy idők során, nomád hajlamainak főleg az Alföldön az erdő is áldozatul esett». Ez a megállapítás mindenesetre téves! A honfoglaló magyarok beigazoltan szerették az erdőt is. A gyepű elvében a nemzetvédelem egyik legjelentősebb és mindenképpen konzerválni kívánt tényezőjének, e mellett pedig vadászati kedvtelésük s ezzel pihenő napjaik nemesen szórakoztató helyének tekintették az erdőt. Szent István király államalkotó zsenije a honfoglaláskor lakatlan, meg nem szállt, a nemzetségeket elválasztó és az országhatárt képezett erdőket királyi tulajdonba fogadta. Ezzel azokat a legfőbb hatalom gazdasági alapja egyik fontos tényezőjévé tette és egyben királyi oltalmába vette.1 A bakonyi erdőispánságról ismertté lett adatok, 2 valamint a garamvölgyi erdők szolgálati ellátásának történelmileg beigazolt rendje.3 a királyi erdők igen korai gondozásának és szervezett szolgálatának kétségtelen bizonyítékai , amelyek felemlítéséhez nem érdektelen még hozzáfűznünk azt a tudományosan megállapított tényt is, hogy már első Ereman Bálint: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése. A magyar nyelvtudomány kézikönyve. I. k. 7. f. 2 Pesti Frigyes : Az eltűnt régi vármegyék. Budapest, 1880. I. 201—218. old. 3 Fejér : Cod. dipt. IV. 2. 59. — Tagányi: Erdészeti oklevéltár. I. k. 94. sz., 95. sz. és X. és XI. old. — Mályusz : Turócz vármegye kialakulása. 1922. 10. old. 1*