Förster Aurél: A Magyar Tudományos Akadémia és a klasszikus ó-kor (Budapest, 1927)

I. Az első munkások

Feladatom megoldásánál két út között kellett választa­nom : vagy a­­­évor­istissixtixov körében maradva főbb vonásokban általános képet adni a hazai klasszika-filológia fejlődéséről és az elért eredményekről, vagy a részletkutatás fáradságosabb ösvényén haladva a történetíró szerepére vál­lalkozni. Nem állhattam ellent a kísértésnek s az utóbbi útra léptem. Ebből azonban munkámnak többrendbeli megszorí­tása következett. Először, hogy előadásom Akadémiánk száz évi működésének csak első, nagyobbik feléről, az Akadémia alapításától a klasszika-filológiai bizottság felállításáig­ 1883-ig) terjedő korról szól; másodszor, hogy nagyon is meggyő­ződésem ellenére, de némileg Akadémiánk szervezetét is szem előtt tartva, a filológia fogalmát szűk­ebb határok közé szorítom s mellőzöm az archaeológiára és politikai történe­lemre vonatkozó anyagot. Nem terjeszkedem ki a bizánci filológiára s a közép- és újabbkori latin irodalomra sem. A leg­utóbbi évtizedek anyagát egyrészt nem lehetett volna ily részletesen feldolgozni a­nélkül, hogy a füzetből kötet ne vál­jék, másrészt nagyobb felében meg sem érett a történelmi szempontból való tárgyalásra. I. Az első munkások. Köztudomású, hogy a «Magyar Tudós Társaság vagyis Akadémia» első­sorban a magyar nyelv ügyét volt hivatva szolgálni. A nyelvét, mely a nemzet szellemi életének legfon­tosabb megnyilvánulása, kifejező eszköze és kifejezett tar­talma. Szó és gondolat benső egységét hirdeti a Magyar Tudós Társaság első «Alaprajza» is, mikor a Társaság céljául ezt tűzi

Next