Förster Aurél: A Magyar Tudományos Akadémia és a klasszikus ó-kor (Budapest, 1927)
I. Az első munkások
Feladatom megoldásánál két út között kellett választanom : vagy aévoristissixtixov körében maradva főbb vonásokban általános képet adni a hazai klasszika-filológia fejlődéséről és az elért eredményekről, vagy a részletkutatás fáradságosabb ösvényén haladva a történetíró szerepére vállalkozni. Nem állhattam ellent a kísértésnek s az utóbbi útra léptem. Ebből azonban munkámnak többrendbeli megszorítása következett. Először, hogy előadásom Akadémiánk száz évi működésének csak első, nagyobbik feléről, az Akadémia alapításától a klasszika-filológiai bizottság felállításáig 1883-ig) terjedő korról szól; másodszor, hogy nagyon is meggyőződésem ellenére, de némileg Akadémiánk szervezetét is szem előtt tartva, a filológia fogalmát szűkebb határok közé szorítom s mellőzöm az archaeológiára és politikai történelemre vonatkozó anyagot. Nem terjeszkedem ki a bizánci filológiára s a közép- és újabbkori latin irodalomra sem. A legutóbbi évtizedek anyagát egyrészt nem lehetett volna ily részletesen feldolgozni anélkül, hogy a füzetből kötet ne váljék, másrészt nagyobb felében meg sem érett a történelmi szempontból való tárgyalásra. I. Az első munkások. Köztudomású, hogy a «Magyar Tudós Társaság vagyis Akadémia» elsősorban a magyar nyelv ügyét volt hivatva szolgálni. A nyelvét, mely a nemzet szellemi életének legfontosabb megnyilvánulása, kifejező eszköze és kifejezett tartalma. Szó és gondolat benső egységét hirdeti a Magyar Tudós Társaság első «Alaprajza» is, mikor a Társaság céljául ezt tűzi