Régi magyar codexek: Weszprémi c., Peer c., Winkler c., Sándor c., Gyöngyösi c., Thewrewk c., Kriza c., Bod codex - Nyelvemléktár 2. (Budapest, 1874)

Előszó

ELŐSZÓ. E kötetben nyolc­ codex lát először napvilágot. Megvá­lasztásukat a tartalom rokonsága magyarázza, elrendezésükben meg, a­mennyire lehetett, koruk szerint jártam el. Csakhogy kora mindössze is háromnak van meghatározva, a Winkler, Thewrewk és Kriza Codexé, a többi ott foglal helyet, a hová épen jutott, s így abból, hogy a Weszprémi Codex legelül áll, nem következik, hogy társai közt legrégibb. Nevük megmaradt úgy, a hogy Toldy Ferencz közli (Az ó és középk. magy. irod. tört. 3. kiad. II. kötet.). Tartalmuk teljesen van adva, tehát oly darabok, melyek több codexben előfordulnak, mind annyiszor ismétlődnek. Ki nem maradt csak a deák szöveg, ha nem volt magyarra fordítva. A verseket, melyeket a Thewrewk Codex­­beli Mind Szent Apostolokhoz nevezetűnek kivételével mind egyfolytában vannak írva, szakokra és sorokra osztva szedet­tem, de nem azért, mintha valamennyinek helyesen megfejtet­tem volna a schemáját, hanem csak hogy mivoltukat kü­lsőkép is föltüntessem. Egynek, a Winkler Codexbeli Jo­nes gonoz­zer­­zetesnek did­erett ves rodalmának csak akkor vettem észre verses természetét, mikor már ki volt szedve. Ez véleményem szerint két uizsoros strophából áll. Kettő meg, a Peer Codexbeli Idwez leg istennek zenth teste kezdetű és a Winkler Codexbeli Aztalnak zent dicherete, oly tadtusos, hogy akár vers is lehet, de schemájával egyiknek se boldogultam. A verses darabokat a tartalomjegyzékben mind csillaggal jelöltem, az utóbbi kettő előtt azonban kérdőjelet is tettem melléje. A betűkre s egyéb jelekre nézve a jelen kötet átalában ugyanazt az eljárást kö­veti, melyet a Bécsi és Müncheni Codex kiadása. Itt tehát csak

Next