Régi magyar codexek: Tihanyi codex, Kazinczy codex, Horvát codex - Nyelvemléktár 6. (Budapest, 1877)

Előszó

ELŐSZÓ. VII rajzban és másolatban föntartotta a cod­ex régi kötésének első táb­láját és a belső oldalán levő írást. E régi kötést Guzmics így írja le: «A kültáblák bőrrel be­vont kemény papirosból vannak, színük sötétvörös. A felsőnek czíme: Betbuchlin» (a rajzban legfelül BETBUCHLIN). «Közös­­leg különféle alakok ékesítik mindkettejét; a felsőnek közepén lát­szik az imádkozó zsoltáros király, Dávid; előtte a korona és lant; fölülről a felhőből, látszik az imádkozót megáldó istenség. Az alsó táblán különféle sisakos fejek szemléltetnek, egyéb ékessé­gekkel együtt. Közepe vonalak által három mezőre oszlik, melyek közül a középső virágokat mutat. A felső táblának beloldalán ké­sőbbi kéznek találkozik iratai. E kötés, mely nyilván német mes­terember munkája volt s mint a BETEUCHLIN régies hangzása, latin betűi és V-je sejtetik, a kézirattal egykorú, tehát a codex eredeti kötése lehetett, minden esetre pedig becses ereklye volt, azóta már fájdalom le van fosztva s meglehet el is pusztult. Most aranybetüs Codex Tihanyiensis hátczimű, ízléstelen munkájú fe­kete bőrkötés pótolja, melynek készítője még azzal is remekelt, hogy a codex széleit szépen meggyalulta s azáltal a lapszélekre írottakat több helyen megcsonkította. Az eredeti hátúl csonkának látszik, de mivel a «következik Imar ez Imádságnak magarlaka» szavak után még négy sornyi üres hely van, nem lehet kételkedni, hogy az ígértet maga az iró hagyta el. Toldy (­ s középk. magy. nemz. irod. története, 3. kiad. Pest 1862. II. köt. 96—97. 1.) azt állítja, hogy «közepett csonka» s a hézagot a Krisztus foganatjáról való predikáczióba helyezi, melyről azt mondja, hogy két beszéd, «az egyik végül, a másik elül csonka». A mondott prédikáczió azzal kelt gyanút, hogy két har­madik része van, az egyik az eredetinek 256., a másik 278. lapján kezdődik. Hozzá­járul, hogy az e kettő közé eső 263. lap nem ott folytatja, a­hol az előbbi elhagyja, hanem kevés különbséggel mind azt kezdi ismételni, a­mi már a 260. lap Marodokaert pontjától a 262. lap végéig olvasható. Azonfölül téntája is sötétebb. Mind­ezt már Guzmics is megjegyezte valamint azt is, hogy e lapon innen «sehol sem jó diák mondat elé», holott túl rajta gyakori a latin

Next