Régi magyar codexek: Szent Margit élete, Példák könyve, Könyvecske a szent apostoloknak méltóságáról, Apor codex, Kulcsár codex - Nyelvemléktár 8. (Budapest, 1879)
Előszó
VI ELŐSZÓ nak közölve. Hogy az utóbbiaknak ismerete mily fontos és tekintetbe vétele mily szükséges, arról az egyes codexek ismertetésénél most is meg fog győződni, ha egyáltalában tud ítélni, még a nem szakember is. Egyébben sem változott az eljárás. A jelen kötetben is az eredetinek végződő lapját ||, kezdődő lapját pedig a lapszélre tett vastag szám jelöli, olvashatatlan vagy kétes olvasató szó mellett (?) van, az olvasható törlések szögletes rekeszjelbe vannak foglalva, az olvashatatlanokat [?] pótolja, az üresen hagyott helyeket [ ] mutatja, a nyomtatásban föl nem tüntethető rövidítések dőlt betűkkel vannak kiegészítve, a szentírásbeli versek berekesztett dőlt számokkal vannak jelölve, az eredetiekben vörössel írottak ritkított betűkkel vannak szedve. Az átírások közül a c csak az Apor Codexben fordul elő s némileg hasonló az L-hez. Az é, mely csak a Kulcsár Codexben s mindössze is vagy kétszer találkozik, fölül v alakú jellel ellátott e. Az ö mindenütt v alakú, az fi v a Margit-legendában csak abban tér el, hogy a fölrakott e betű kissé balra esik, a többi codexben az u olyan mint az ú, az v w pedig szintén fölül vonásos v w. Egyéb betűkre nézve nincs eltérés. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a g, t, n, t, z vonáskáját ezek a codexek sem bizonyítják megkülönböztető, hanem csak kihagyó jelnek, s ezt most az у alakút kivéve a fentebb említett magánhangzókra is kiterjesztem. Csak a jelen kötetben előforduló eseteket véve, é: ev, (előtte Kulcs. Cod. 275. 1.), ü v w : eu ev ew, g:gy, 1’: ly, ú : ny, f : ty, z : zy. A Kulcsár Codexnek fölül v alakú jellel ellátott e-je mutatja, hogy az a jel alkalmasint a VII. kötetbeli Krisztina-legendában is kihagyást jelent s akkor ott az illető betű ismétlését pótolja. Hogy a jelzett betűk értéke itt helyesen van elősorolva, az abból világos, hogy az egyjegyű jelzettek s a kétjegyű jeltelenek egymást minden különbség nélkül fölváltogatják s hogy rendesen épen az utóbbiak fordulnak elő, amazok pedigcsak inkább kivételesen találkoznak. De meg különösen a fölül alkalmazott vonáska más összeköttetésben is világosan kihagyó jel; így van a Margit-legendában p’oriffa (prioriffa hely. 12. 1.), írat’ (frater hely. 41. 1.), az apostolok méltóságáról szóló könyvecskében : twr’h (twryh hely. 26.1. v. ö. u. 0. twryedh), for’h (foryh hely. 26. 1.), eegh (eegyhégi hely. 26.1.), War’ll (Waryh hely. 27. 1.), az Apor Codexben : vifithac’o (147.1.), feyedelme’erth (feyedelmeyerth hely. 147. 1.), comendac’oth (151. 1.), eleuac’oko-