Régi magyar codexek: Debreceni codex, Gömöry codex - Nyelvemléktár 11. (Budapest, 1882)
Előszó
ELŐSZÓ. Tetemi Pál vázsonyi pálos vikárius írása s azt az egyik apácza rá is jegyezte. Már pedig Vázsonyban semmiféle apácza-kolostor nem volt (1. Rupp: Magyarország helyrajzi története II. köt. I . fele 345—348. 1.). Bizonyos tehát, hogy egy-egy codex megírására nem egy helyen lakók is egyesültek. Ilyenkor a papiros különböző volta igen természetes. Hogy a hatodik kéz írása két hasábos, szintén nem okoz nehézséget. Az Érsekújvári Codexben is Sövényházi Márta írása eleinte csak egy hasábos, de aztán két hasábosra változik. Több kéztől tehát annál kevésbbé szabad várni az egyformaságot. Épen nem kedvez Toldy állításának az a kétségtelen dolog, hogy az első öt kéz egy szerzetbeli. Hozzájuk tartozik-e a hatodik is, azt ugyan eldönteni nem lehet, de nem is szükséges, mivel semmi sem szól ellene s így a valószínűség igen nagy, sőt a Gömöry-Codex példája szerint az se bizonyítana Toldy mellett, ha a kérdéses hatodik kéz kétségkívül más szerzetbeli volna. De még öt kéz írásáról csalhatatlan adatunk is van, hogy legalább a XVII. században már együve volt kötve. A második kéz írta részt kivéve ugyanis mindenütt bejegyzések vannak, melyek 1605—1661-ről valók. Ezek közül a 105. és 443., továbbá a 343. és 558., azután a 367. és 624., végre a 606. és 632. lapon levők egy-egy közös kéztől erednek. Minthogy pedig a 105. lap az első, a 343., 367. és 443. a harmadik, az 558. a negyedik, a 606. és 624. az ötödik, a 632. a hatodik kéz írta részbe esik, tehát az említett bejegyzések összefüggő lánczolatot alkotnak, egybe kapcsolva az első részt a harmadikkal, ezt a negyedikkel és ötödikkel, emezt meg a hatodikkal. A második kéz írta részben csak probatio calami et atramenti van három helyen is, de bejegyzés nincsen. Ez tehát nem árulja el, de azért bizonyára szintén csak ott volt a többivel egy kötetben. Még az is nevezetes, hogy a harmadik, negyedik és ötödik rész ép, teljes, az első, második és hatodik ellenben csonka, hézagos. Amazok tehát védve voltak, emezek pedig helyzetüknél fogva jobban ki voltak téve a rongálódásnak. Mindez Toldy állítását épenséggel nem mutatja kétségtelen valóságnak. Hosszasabban időztem e dolognál, mert sok okunk van félteni nyelvemlékeinket. A Debreczeni Codexet is elég baj érte már, ne fenyegesse meg az