Régi magyar codexek: Debreceni codex, Gömöry codex - Nyelvemléktár 11. (Budapest, 1882)

Előszó

ELŐSZÓ. Tetemi Pál vázsonyi pálos vikárius írása s azt az egyik apácza rá is jegyezte. Már pedig Vázsonyban semmiféle apácza-kolostor nem volt (1. Rupp: Magyarország helyrajzi története II. köt. I . fele 345—348. 1.). Bizonyos tehát, hogy egy-egy codex megírására nem egy helyen lakók is egyesültek. Ilyenkor a papiros különböző volta igen természetes. Hogy a hatodik kéz írása két hasábos, szintén nem okoz nehézséget. Az Érsekújvári Codexben is Sövény­házi Márta írása eleinte csak egy hasábos, de aztán két hasábosra változik. Több kéztől tehát annál kevésbbé szabad várni az egy­formaságot. Épen nem kedvez Toldy állításának az a kétségtelen dolog, hogy az első öt kéz egy szerzetbeli. Hozzájuk tartozik-e a hatodik is, azt ugyan eldönteni nem lehet, de nem is szükséges, mivel semmi sem szól ellene s így a valószínűség igen nagy, sőt a Gömöry-Codex példája szerint az se bizonyítana Toldy mellett, ha a kérdéses hatodik kéz kétségkívül más szerzetbeli volna. De még öt kéz írásáról csalhatatlan adatunk is van, hogy legalább a XVII. században már együve volt kötve. A második kéz írta részt kivéve ugyanis mindenütt bejegyzések vannak, melyek 1605—1661-ről valók. Ezek közül a 105. és 443., továbbá a 343. és 558., azután a 367. és 624., végre a 606. és 632. lapon levők egy-egy közös kéz­től erednek. Minthogy pedig a 105. lap az első, a 343., 367. és 443. a harmadik, az 558. a negyedik, a 606. és 624. az ötödik, a 632. a hatodik kéz írta részbe esik, tehát az említett bejegyzések összefüggő lánczolatot alkotnak, egybe kapcsolva az első részt a harmadikkal, ezt a negyedikkel és ötödikkel, emezt meg a hato­dikkal. A második kéz írta részben csak probatio calami et atra­menti van három helyen is, de bejegyzés nincsen. Ez tehát nem árulja el, de azért bizonyára szintén csak ott volt a többivel egy kötetben. Még az is nevezetes, hogy a harmadik, negyedik és ötödik rész ép, teljes, az első, második és hatodik ellenben csonka, héza­gos. Amazok tehát védve voltak, emezek pedig helyzetüknél fogva jobban ki voltak téve a rongálódásnak. Mind­ez Toldy állítását épenséggel nem mutatja kétségtelen valóságnak. Hosszasabban időztem e dolognál, mert sok okunk van félteni nyelvemlékeinket. A Debreczeni Codexet is elég baj érte már, ne fenyegesse meg az

Next