Divéky Adorján: A Lengyelországnak elzálogositott XVI szepesi város visszacsatolása 1770-ben (1929)
Előszó
Előszó: A magyar történetirodalomban s a magyar közvéleményben igen kevés kivétellel általában az a tudat van elterjedve, hogy a Lengyelországnak 1412-ben elzálogosított szepesi városok 1772-ben Lengyelország első felosztása alkalmával kerültek vissza hazánkhoz, akkor midőn Mária Terézia az u. n. Galiciát és Lodomériát kapta a magyar korona jogára való hivatkozással. Ez tévedés. Lengyelország még fennállott s a felosztásáról való tervek szigorúan őrzött titkait képezték még csak egyes felosztó hatalmaknak, midőn 1770-ben a szepesi városokat Mária Terézia magyar hadai megszállották s bár közjogilag még nem, de a valóságban már Magyarországhoz csatolták. Ez tehát két évvel Lengyelország felosztása előtt történt s ez alkalommal a szomszédos lengyel területekből a nowytargi, czorsztyni és nawyszczi sztarosztaságokat is megszállották s ezek két éven keresztül magyar közigazgatás alatt állottak. E foglalások nem maradtak visszhang nélkül az európai diplomáciában s ürügyül szolgáltak II. Frigyesnek és Katalinnak, hogy Lengyelországnak már tervbe vett felosztását siettessék és keresztülvigyék. Ily módon Mária Terézia a szepesi városok és a szomszéd lengyel sztárosztaságok okkupálásával akaratlanul s öntudatlanul is siettetője lett Lengyelország első felosztásának. A visszacsatolás történetét és annak fönt említett következményeit mondja el e munka. Forrásaim oroszlánrészét a bécsi házi-, udvari- és állami levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv) gazdag anyaga képezte, mely e kérdésre vonatkozólag elsőrendű forrást alkot. E mellett felhasználtam a krakói, lwówi és varsó lengyel levéltárak erre vonatkozó anyagát is. A magyar Országos Levéltár és Szepes vármegye levéltára