Lykurgos: Lykurgos beszéde Leokrates ellen (görögül és magyarul) - Görög és latin remekírók (Budapest, 1893)

Előszó

ELŐSZÓ. Lykurgosnak e beszéde, melynek első magyar fordítását veszi ez alkalommal az olvasó, a görögök hanyatló dicsőségé­nek legnevezetesebb korszakába esik. Egyfelől történeti hát­tere, másfelől erkölcsi tartalma adják meg értékét. A haza­­szeretet kötelessége, melynek a válság perczeiben kétszeres erővel kell megnyilatkoznia, talán sehol sem jelenik meg előttünk ily méltó alakban ; s azért különösen az ifjúság meríthet e beszédből lelkesedést, hogy jövendő hazafiúi kötelességeit teljes elszántsággal, ha kell, önfeláldozással teljesítse. Már Melanchithon is ily szempontból ajánlja : «Kiadtam e beszédet» úgymond «mely a dicső haza iránt köteles kegyeletet oly ékesen hirdeti___Tudós szónokunk világos példában és hathatósan megmutatja, hogy életünk javait kiváltkép azoknak köszönjük, kiktől éltünket kaptuk, azaz, szüleinknek és szülötte földünknek. Ám hazánknak ne csak ezt a földet tartsuk, mely születésünk óráján elébe fogadott, ne csak azokat a kunyhókat, melyekben megláttuk a napvilágot; e név magában foglalja szentségeinket, tör­vényeinket, tisztes intézményeinket és iskoláinkat is. Hiszen az utóbbiaknak köszönjük­­neveltetésünket, tanulságunkat, az erény méltatását és az Isten megismerését. Minthogy mind e javak becsesebbek, mint életünk, s minthogy nem csak magunkért, hanem utódainkért is ápolnunk kell őket, nyilvánvaló, hogy dicső hazánkért harczolnunk és azt min­­* 1*

Next