Téglás Gábor: Ujabb adalékok az aldunai zuhatagok sziklafelirataihoz s az aldunai határvédelem viszonya Dácia történetéhez egészen Traianus felléptéig (1894)
Bevezetés
iratot láthatunk. Az Orsován felül két órányira jelzett s két szárnyaló genius által tartott feliratos sziklatáblában hézagos szövege daczára azonnal ráismerünk a később Arneth és mások által tanulmányozott és Benndorff 2 által 1873-ban oly sikerülten megfejtett Traján-táblára. De miután az ugyanazon rajzlap alsó mezejét betöltő tres lapides jelzetű hármas sziklafelíratot, a Marsigli után következő írók, nem véve ki még Griselinit sem, aki pedig ugyancsak nagy hangon kifogásolhatja Marsigli felvételeit és térképeit, a lelőhely szabadosabb kiegészítése nélkül ismételgetik, már eleve tisztában valók azzal is, hogy a kérdéses feliratok a hajózási vonalról nem vehetők oly könnyű szerrel észre, mint például a kazáni kirándulók által is jól megkülönböztető Traján-tábla s következőleg azokat — ha egyáltalán léteznek — valamelyik félreesőbb, vagy elrejtettebb kősziklán kereshetjük. És Marsigli eme sokaktól keresett, de az irodalmi feljegyzések szerint biztosan meg nem állapított hármas sziklafeliratának már magában annyira kívánatos kinyomozása mellett egy nem kevésbbé lelkesítő feladatként siettető leutazásomat a két egymással teljesen megegyező, de elhelyezésre szintén bizonytalan Tiberius-tábla kérdése is. Arnetha ugyanis Cassian, dunagőhajózási társulati üzletvezető, közvetítésével 1862-ben két négysoros, de betűtypusra (egyiknél 3 első sor 53 * 5/1 hüvelyk, a negyedik öbü hüv.), térfogatra, nagyságra (egyik 5' 11" hosszú, 3' 11" széles, másik 5' 3" hosszú, 2' 9" széles) és kivitelre nézve egymástól teljesen különböző felírásos sziklatábla másolatához jutott. A bécsi csász. tud. Akadémiánál bemutatott felíratmásolatok azonban a szakkörök részéről meglehetős hideg, sőt elutasító fogadtatásban részesültek s miután a két tábla egyike jó részben összevágott a Marsigli és Griselini hármas feliratának középsőjével, erre nézve aggályok nem is támadtak. De mert a szövegében azonos második tábláról sem Marsigli, sem Griselini nem tesz említést és főleg, mivel a Cassian üzletvezető közvetítésével beérkezett kisérő iratnak épen a topographiai részletekre vonatkozó szűkszavúságát Arneth, mint a helyviszonyokkal tájékozatlan feldolgozó, sem kiegészítni, sem önállóan közérthetővé tenni nem volt képes: a második Tiberius-tábla hitelessége kételyekkel találkozott, így aztán nem igen csodálkozhatunk azon, hogy Arneth érdekes közleménye visszhangot alig keltett, sőt az általa először publicált második Tiberius-tábla létezését majdnem tagadásba kezdték venni, főleg azok, akik — legalább térképek segélyével — kideríthették azt is, hogy Arneth az egymástól jó tova eső Boljetén (nála Poljetén) és Kozla különbségével nem törődve, azokat azonosoknak tekintette. Arneth emez ingadozó, megbízhatatlan topographiai értelmezése annyira fokozá a vezéremberek bizalmatlanságát, hogy a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében a Marsiglinál először publicált Tiberius-táblának Arneth által javított szövegét beiktatták ugyan a hármas sziklafelratnak Griselinitől származó másolatával együtt, a hitelvesztettség kifejezéséül azonban a második Tiberius-tábla szövegét a jegyzetek félhomályára kárhoztatták.6 1 Marsigli Danubius II. köt. 53. rajzlapján: Lapis petrae montis incertus ad ripam Danubii in parte Serviae duas lioras supra Orsovam ad prineipum viae excavatae in rupe montis. 2 Epigraphische Nachlese zum Corpus Inscriptionum Latinarum Vol. III. aus Dacien und Moesien. Hirschfeld-Benndorf, Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserl. Akademie der Wissenschaften. Jahrgang 1874. (350—429) 418. lapján Benndorf jelentése. 3 Danubius etc. Tres lapides itidem petrae montis incusi paululum supra Tatalia, ubi etiam praedictae viae vestigia visuntur. * Griselini, Geschichte des Temesvarer Banats. Wien 1780. 287. lapján. 5 Arneth, Archeologische Analecten. Sitzungsberichte der philos.-histor. Classe der kais. Akademie, Wien, 1862, October 368. és 359. lapján. 6 Corpus Inscript. Latin. III. köt. XII Viae Moesiae inferioris. 1698.