Lovassy Sándor: Az ecsedi láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben (1931)
Előszó
ELOSZO. Hazánkban a XVIII. század folyamán megkezdett és különösen a XIX. században nagyobb lendületet vett vízszabályozások és ármentesítések tüntették el az Alföld terjedelmes ingoványait és nádas rétségeit, mindmegannyi őstermészeti képeit. Az Ecsedi-lápot Magyarország egyik legnagyobb nádas rétsége gyanánt ismerjük, amely az egykori nagyterjedelmű alföldi ősi képek közül úgyszólván utolsónak maradt. Kiszárítása, eltűnése az egyebütt végzett ármentesítési munkálatok sikere alapján már régen sejthető volt, ami a XIX. század legvégén tényleg be is következett. A hazai egykori nádas rétségeket annak idején szakszerűen aligha tanulmányozták, mert róluk nagyon hézagos s leginkább csak egyes vadászati ismertetések maradtak reánk s a legtöbbnek őstermészeti képe elveszett megörökítetlenül. Éppen ezért az Ecsedi-lápot, ezen akkoron halálra váró őstermészetet és madárvilágának életét, az 1886—1889. évek alatt a Magyar Tudományos Akadémia math. és természettudományi állandó bizottsága megbízása és támogatása alapján, nagy örömmel tettem részletes helyszíni vizsgálatokkal tanulmányom tárgyává, annyival is inkább, mert evvel ifjúkorom egyik vágyát véltem elérni, hogy e rejtelmes világ szívébe hatolva, a madárélet pezsgő mozgalma közepett, azt színről-színre láthassam, megfigyelhessem. A tanulmányomat követő évek alatt az Ecsedi-láp lecsapolásának kérdése komoly lépésekkel haladta meg-