Lovassy Sándor: Az ecsedi láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben (1931)

Előszó

ELOSZO. Hazánkban a XVIII. század folyamán megkezdett és különösen a XIX. században nagyobb lendületet vett víz­szabályozások és ármentesítések tüntették el az Alföld terjedelmes ingo­ványait és nádas rétségeit, mindmegannyi őstermészeti képeit. Az Ecsedi-lápot Magyarország egyik legnagyobb ná­das rétsége gyanánt ismerjük, amely az egykori nagyterje­delmű alföldi ősi képek közül úgyszólván utolsónak ma­radt. Kiszárítása, eltűnése az egyebütt végzett ármentesí­tési munkálatok sikere alapján már régen sejthető volt, ami a XIX. század legvégén tényleg be is következett. A hazai egykori nádas rétségeket annak idején szak­szerűen aligha tanulmányozták, mert róluk nagyon héza­gos s leginkább csak egyes vadászati ismertetések marad­tak reánk s a legtöbbnek őstermészeti képe elveszett megörökítetlenül. Éppen ezért az Ecsedi-lápot, ezen akkoron halálra váró őstermészetet és madárvilágának életét, az 1886—1889. évek alatt a Magyar Tudományos Akadémia math. és ter­mészettudományi állandó bizottsága megbízása és támoga­tása alapján, nagy örömmel tettem részletes helyszíni vizs­gálatokkal tanulmányom tárgyává, annyival is inkább, mert evvel ifjúkorom egyik vágyát véltem elérni, hogy e rejtelmes világ szívébe hatolva, a madárélet pezsgő moz­galma közepett, azt színről-színre láthassam, megfigyel­hessem. A tanulmányomat követő évek alatt az Ecsedi-láp lecsapolásának kérdése komoly lépésekkel haladt­a meg-

Next