Voinovich Géza: Gyulai Pál emlékezete (Budapest, 1926)

2 Gyulai Pál emlékezete halott­. Erős volt benne a szeretet szülőföldéhez ; késő öreg­ségében is ellágyulva emlegette kőmáli kertjöket, hol atyja annyi gyümölcsfát ültetett s anyja oly szép virágokat ápolt az ágyasokban.­ Első kiforrott verseiből a búcsúvétel és a szomorú viszontlátás fájdalma szól. Otthon még mélyebben érezte a nemzet gyászát, szenvedéseit. Erdély pusztulását, az elnyomott magyarság szenvedésének képét örökíti meg legnagyobb elbeszélése. Egy régi udvarház utolsó gazdája,­ az öreg Radnóthy alakjában, aki nem tudja beleélni magát a megváltozott viszonyokba, minden régihez ragaszkodik, védelmezi elkobzott jogait s a valóságból mindinkább a képzelet világába sodródik. Az író is csak képzeletben dol­gozhatta ki művét, hat évig kénytelen volt magába fojtani, akkor is kétszer kellett megírnia: előbb enyhébben, amint a censura felől megjelenhetett, de amellett a maga kedvére is, kiöntve benne egész fájdalmát. Ez is erdélyi történelmi regény, mint Jósika és Kemény munkái, csakhogy a jelen történetéből. Kém is csupán Erdély képe, hanem az akkori egész országé. Radnóthy a magukba zárkózó bits hazafiak typusa, örök alak. A tárgy rokon Jókai Uj földesúr­ksal, csakhogy Jókai 1863-ban már derülni kezdő ég alól nézi a szomorú tájékot, melyen végigtombolt a vihar, de a sötét ég alján már a remény szivárványa dereng. Gyulai a szen­vedés sajgása közben írt, mikor a sebek még vérzettek, körülte feldúlt udvarházak romjai feketélltek, fájdalmukba temetkező emberek sóhajtottak, mindenfelé a pusztulás képe sötét lett. A költőnek is az elégikus bánat, sőt a tragikai fájdalom iránt van érzéke, mondhatni hajlama. E művében és néhány szomorú versében rótta le Gyulai a fiú háláját szülőfölde iránt. Sem élete, sem munkássága nem maradt Erdély hatá­rai közt. Nehány évi Pesten laktában 1853-ban megindítja Pákh Alberttel a Szépirodalmi Lapok-at, majd a Vasárnapi Ujság-ot; kiadja úttörő tanulmányát Petőfiről, s midőn haza költözik is Kolozsvárra, szorgos munkája marad Csengery Budapesti Szemlé­jének, dolgozó­ társakat, cikkeket, előfizető­ket toboroz számára. Otthona legbuzgóbb tagja a buzgó gróf Mikó Imre körének, jelentős része van az erdélyi Múzeum­egylet megalapítása körül s első éveinek munkásságában. 1 Levele Haraszti Gyulához 1896 dec. — Budapesti Szemle, 144. köt. 206­1. 2 Első csirája az Egy régi udvarház c. leíró költemény 1852-ben; ez a ház szakasztott­a Radnóthyé, ezt népesíti meg a család alakjaival az elbeszélés.

Next