Bartalus István: Magyar Orpheus - Vegyes tartalmu zenei gyüjtemény, XVIII-XIX. század (1869)
ELŐSZÓ. A korszak, melyből anyagot szedtem e gyűjtemény számára, nemcsak szóköltészetünk újjászülője, hanem egyszersmind lendületet adott világi zeneirodalmunknak, s jakép műdalaink első korszakául tekintendő. Az egy töröl nőtt testvér ágakat első kezdetben ugyanazon kéz művelte. Költőinket, kik a nemzeti költészetnek fokonként nagyobb öntudatára jutottak, egyik kezökben kótollal, másikban lanttal kell képzelnünk. Ha nem is kivétel nélkül, de néhányan az akkori viszonyok közt zeneileg eléggé műveltek voltak arra, hogy költeményeiket zenével színezzék. A zenében járatlanokat is szintazon tűz, nemzeti haladásunk lelkesítvén , mindent elkövettek, hogy a zene szóköltészetünkkel lépést haladjon ; ügyeinknek több hazai s külföldi zeneköltőt nyertek meg, kik lehet, hogy — mint műköltészetünk első kezdői — nem értették, s nem is érthették nemzetiségünket, de a török kitelhető legjobbat adták. Ily érintkezésnek tulajdonítandó a lyrai zeneköltők legnagyobbjának, Haydnnak is közreműködése. Verseghy Ferencz, Csokonai, Horváth Ádám, Kisfaludy Sándor és Károly megannyi dicső emlékezetű nevek, melyeket csak kegyelettel és tisztelettel szabad említnünk ; hazafi költők, kiknek keblében lobbant fel nemzeti költészetünk első lángja; kiknek emléke iránt az utókor csak úgy lehet ;közönyös, ha elhagyva nemzetiségét, kilép a nemzetek sorából. Erős lévén e meggyőződésem, midőn e sorokban elmondom gyűjteményem némely számára s írójára vonatkozó észrevételem, nem tehetem, hogy egyszersmind kegyelet, hála s tisztelet egy pár szavát ne szenteljem a dicső férfiak emlékezetének, sőt fő törekvésem: lapozás közben az olvasóban is hasonló érzelmeket ébreszteni Küzdelemteljes napokat éltek ők, munkásságokat nem annyira közméltánylás, mint öntudat jutalmazta; mindnyájokat csak egy puszta remény lelkesíté, melyet a későbbi kor nemzeti életében láttak tündökölni. Verseghy Ferencznek jutott legtöbb a küzdelmes évekből, roszidőkből, kellemetlen félreértésekből; ő az, kit legméltóbban csak öntudata jutalmazhatott. E lapok szűk köre miatt egy pár nagyobb vonásban mondom el: ki volt Verseghy ? mit tett ? s mivel tartozunk emlékének ?*