Trócsányi Zoltán: Heltai Gáspár: Háló. Kolozsvár, 1670 - Régi magyar könyvtár 36. (Budapest, 1915)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Heltai Hálójáról, mely a XVI. század irodalmának egyik legérdekesebb terméke s korának hihetőleg egyik legolvasottabb könyve volt, a magyar irodalomtörténet "eddig alig vett tudomást. Érdemlegesen senki sem foglalkozott vele s ha itt-ott történt is róla említés, főként az első részében leírt Segesvári disputa miatt, vagy egyes különösebb, érdekesebb szavai miatt történt. Legelőször, a mint alább látni fogjuk, Caroly Péter: «Az ég igaz Istenred» szóló munkájának ötödik prédikácziójában említtetik s azontúl hosszú időn keresztül semmi nyoma a magyar irodalom történetében. Bod Péter említi Kálmáncsehi Sánta Márton életírásánál a benne leírt Segesvári disputációt (a Magyar Athénásban). Aztán Kénosi Tőzsér Jánosnak az erdélyi unitárius nyomdászokról szóló kéziratos munkája emlékezik meg róla, hol a szerző bő kivonatot vévén belőle, annak a sejtésének ad kifejezést, hogy «e könyvet Heltai Reginaldus Gonsalvus Montanus [1] latin könyvéből, vagy annak 1569-ben Heidelbergben megjelent német fordításából fordította, néhol bővítette is s előszót és végbeszédet írt hozzá.» (Szabó K. : BMKT. I. 81. sz.) — Majd Weszpréminél fordul elő úgy mellékesen az Adrianus Doctorról szóló czikkben s nyilván ő is czímlaptalan példányt használt, mert Hispániát Vadászság czímen idézi. (Medicorum Centuria