Bessenyei György: Galant levelek - Magyar irodalmi ritkaságok 52. (1940)

Kisfaludi Sándor: Előszó

4 levélregény, a leveleken kívül nem találunk benne mást. A cselekményt ezekből ismerjük meg. A főszereplőkön — Szidalisz és Parmé­­nia — kívül mások is részt vesznek a levél­váltásban. Egymáshoz írott leveleikből ala­kul ki a történet. Ez meglehetősen vékony és szegényes. A hangsúly nem is ezen van. A levélírók őszintén tárják fel érzéseiket, gondolataikat a szerelemről, a házasságról és általában a két nem egymáshoz való viszo­nyáról. A két szerelmes főszereplő közötti félreértés indítja meg a történetet, mely az­tán mégis megnyugtatóan végződik: a félre­értés eloszlik, a szerelmesek egymásra ta­lálnak. A XVIII. század érzelmes lelkei szólalnak meg a levelekben. A hölgyek egész lelkivilá­gát a szerelem, a lélek és a szív mozgalmai töltik be. A szerelmes ifjú sem tud erőt venni érzésein. Csak a világot és az embereket más szemszögből szemlélő filozófus áll ellen a kísértésnek. A regény némi rokonságot mutat a Ph­ilo­­sophussal. Nemcsak a két főszereplő azonos. Bessenyei ugyanazokat a kérdéseket veti fel mindkét művében. A megoldás is ugyanaz. A regény nyelvén érzik, hogy „a levelek próbára csináltattak“. A nyelvújítás előtti nyelv ez, mely nem találta még meg a végső formát. A helyesírás kiforratlan, itt-ott kö­vetkezetlen. E kiadásban igyekeztünk ezeket

Next