Jelentések a magyar népmüvészetröl - Az 1928. évi prágai nemzetközi népmüvészeti kongresszusról (1929)
gr. Zichy István: Magyar népművészet. Történeti bevezetés
vétele óta, előbb a nyugati jövevények, utóbb a nyugatról betelepített kolostorok iparűző barátai és a céhrendszer kialakulásával megindult iparosvándorlás állandóan fenntartották azt a kapcsot, mely a magyarságot a nyugati kultúrához fűzte. Ennek befolyása a vásárok révén a legelhagyatottabb vidékekre is kiterjedt, így, ha a magyar népművészetet tanulmányozzuk, azt kell elsősorban szem előtt tartanunk, hogy Magyarországon európai kultúrterületen állunk. Csak ennek tekintetbevételével foghatunk hozzá azoknak a kérdéseknek tisztázásához, melyek reánk nézve talán a legérdekesebbek. Melyek a magyar népművészet keleti elemei? Vannak-e közöttük olyanok, melyeket a magyarság bevándorlásakor hozott magával ? Milyen behatások alatt jött létre a magyarság különféle csoportjánál az a sokféle gazdag és egyéni jellegű népművészet, mely most már részben kiveszett, részben kiveszésre van ítélve. Utóbbi mondataimban a jövő időt használtam, mert ezen kérdések megoldásához még csak kezdő, tapogatózó lépéseket tettünk. A magyar népies ornamentika eredetéről írtak már egyet-mást, de akik ennek a kérdésnek szintézisét megadni akarták, rendszerint inkább a priori alkotott elméleteket akarták igazolni. Ennek oka főként a romantikus nationalista felfogás volt. Mert ez nálunk is úgymint talán a legtöbb európai népnél legfőbb akadálya volt sok tudományos és sok másféle probléma egészséges megoldásának Néprajzzal és népművészettel foglalkozó szakembereink eddig főként anyaggyűjtéssel, a gyűjtött anyag tudományos közlésével és a muzeális tárgyak rendezésével voltak elfoglalva. Buzgó munkásságuk legszebb eredménye a M. Nemzeti Múzeum néprajzi tára. A gyűjtés a régi Magyarország minden vidékére és minden nemzetiségére kiterjed. A néprajzi tárnak népművészeti tárgyakon, mint viselet-, hímzések, faragások stb-in kívül szép fénykép, rajz és festmény gyűjteménye van. A népzenei anyagot pedig, ugyanilyen széles alapon gyűjtött gazdag fonogramm gyűjteményében őrzi. A Nemzeti Múzeum néprajzi tára 1924 óta megjelenő Magyar Népművészet c. monográfia sorozatában, — melyből eddig 12 füzet jelent meg, — a gyűjtemény legjellemzőbb tárgyait mutatja be. A magyar népművészeti irodalom bibliográfiáját ilyen korlátolt keretben adni nem lehet, de rá kell mutatnunk azokra a folyóiratokra, melyek ennek a tárgykörnek legtöbb helyet szenteltek és amelyekben ennek irodalma is bőven ismertetve volt. Ezek : az Ethnographia (eddig 38 teljes évfolyam); A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője (eddig 17 teljes évfolyam). Meg kell itt még említenünk a Művészi Ipar (1885—1879) és ennek folytatója, a Magyar Iparművészet (1879-től máig) c. folyóiratokat is. A népművészeti anyag gyűjtése és annak ismertetése Magyarországon a mai szűkebb korlátok között is tovább folyik, de kívánatos volna.