Hamvas József: Az egyetemes irodalomtörténet áttekintése II. Az akademizmustól a romanticizmusig - Tudományos zsebkönyvtár 19. (1899)
Hatodik rész. Az akademizmus kora
MAGY. AKADÉMLÍ. KÖNYVTÁRA Hatodik rész. Az akademizmus kora. Itália az ellenreformáció után. A régi egyház visszaállításáért folytatott nagy küzdelem után bénultság fogta el Itáliát. Nyugalomra vágyódott minden; a szellem újító törekvései fölött az inkvizíció őrködött. Az alkotás köre egyre szűkebb lett, a tartalom változatossága helyett a forma csinosságára törekedtek,ez azonban modorossággá lett. A politikai történet külsőleg nem mutat nagy jelentőségű eseményeket, de a belső élet gyökeres változáson ment át s mélyre sülyedett. Egyfelől az uralkodó állapotok fenntartásáért folytatott küzdelem háttérbe szorítja az egyéniséget s szolgálatelkűséget teremt, másfelől ennek visszája látszik egyes társadalmi osztályok elvadulásában és a banditák elszaporodásában. A XVI. század végének vallásos irányzata helyébe újra az elvilágiasodás lép. Világi hatalom foglalja el az egyházi uralom helyét s a szerzetesek befolyása háttérbe szorul. Az ellenreformáció vívmányaiból csak annyit tartanak meg, amennyi a meglevő állapotok védelmezéséhez szükséges. A költésben a vezető szerepet elfoglalják az akadémiák, melyek a XVI. század vége óta állandóan szaporodnak. Ezen irodalmi társulatok protektorai fejedelmek, ezeknek ferde ízléséhez alkalmazkodnak az írók, ezeknek hangzatos dicsérete a költés egyik fontos feladata. A líra és epika a tudóskodó akadémikus költők művészi szabályainak hatása alatt mesterkélt, rideg; a drámai költés csak mint opera virágzik, az antik mintákra szabott akadémikus drámák és vígjátékok, rideg, szóvirágos, költőietlen alkotások. És mindamellett a „XVII. századbeli Itália saját sülyedéséről nem tudott, sőt azt képzelte