Hamvas József: Az egyetemes irodalomtörténet áttekintése III. A romanticizmus korától napjainkig - Tudományos zsebkönyvtár 20. (1899)
Tizedik rész. A romanticizmus kora
Tizedik rész. A romanticizmus kora. A romanticizmus. A megújhodás kora felszabadította az irodalmakat a francia befolyás alól s a felvilágosodás íróinak hideg értelmi költése helyett a természetes közvetlenséget, a képzelőerő szabadabb működését hirdette. Századunk elején, Napoleon győzelmei korában, a franciás irány ellen való küzdelem politikai térre lépett s az irodalmat a nemzetek önfentartási ösztöne vezette arra, hogy a francia elnyomással szemben nemzeti valóját kifejtve, a nemzeti öntudatot ébren tartsa. A romanticizmus kezdetben csak a képzelőerő nagyobb szabadságát hirdeti s kiválóan nemzeti tárgyakat keres. Utóbb minden szabály elvetésével a költő egyéni kedvét tartja az egyetlen mértéknek s tárgyait, minthogy a sivár jelen nem nyújthat felemelő eszményeket, a középkorból választja. Mert a romanticizmus felfogása szerint a középkorban eszmény és valóság, élet és költészet nem váltak még el egymástól. A középkor iránt való szeretet csakhamar a középkori intézmények iránt való rajongássá lett s ez adta meg a romanticizmusnak reakcióra hajló, az egyházi és állami abszolutizmust pártoló jellemét. A romantika kezdetei Angliában. A középkor iránt való szeretet Angliában harminc esztendővel korábban ébredt, mint a német és francia irodalomban. Percy püspök már említett anthológiája, melyben régi angol költők munkáit gyűjtötte össze, keltette föl elsőben a figyelmet a középkor iránt. Horace Walpole „Az otrantói kastély“ és Gregory Lewis ,,A szerzetes“ című regénye nyitják meg a képtelen túlzásokkal teli regények hosszú sorát. A romantika valódi előkészítői azonban azok a költők, kik előszeretettel éneklik meg Westmoreland szép tavait s ezért „Tavak költőidnek, (Lakers), hívják őket. Ezek Wordsworth, Coleridge és Southey. William Wordsworth (1770—1850) a népiességet, egyszerűséget erőlteti; romantikus túlzásai nem találtak hálás közönségre. S. Taylor Coleridge (1773—1834) e költői iskola legerősebb tehetsége. Schiller „Wal-