Falcsik Dezső: Magyar közigazgatási jog - Tudományos zsebkönyvtár 55. (1900)
Tartalom.
MAGY. AKADÉMIE KÖNYVTÁRAI Bevezetés. A közigazgatás (administratio), lényegét tekintve, nem más, mint az állam cselekvősége, melyet az állam, czéljai megvalósítása végett, erre hivatott szervei által, kifejt. Az államnak ugyanis, mint önálló, öntudatos és öntevékenységgel bíró személyiségre emelkedett közületnek, és úgy van akarata és cselekvése, mint más személyeknek. S úgy az akarat létrehozásának, valamint a cselekvés kifejtésének megvannak az államban a maguk szervei. Az állami akarat létrehozására hivatott szervek működése törvényhozásnak, az állami cselekvés kifejtésére hivatott szervek tevékenysége pedig közigazgatásnak neveztetik. . A közigazgatás a törvényhozáshoz való viszonyában mint végrehajtás, vagyis az állami akaratnak megvalósítása, jelentkezik. S épen azért, mert az állami akarat általa valósul meg, jó közigazgatás nélkül az állam csak hiányosan felelhet meg rendeltetésének. A legeszményibb alkotmány is csak a lehetőséget nyújtja arra nézve, hogy az állam feladatát, polgárai életczéljai elősegítése körül, megoldhassa. Ami e lehetőséget valósággá, ténynyé változtatja, az a közigazgatás. Ehez képest a közigazgatás az államélet legjelentősebb mozzanata, mely nélkül az állam el sem képzelhető. Valamint az emberi szervezetben a vérkeringés megszűntével beáll a halál, közigazgatási tevékenység nélkül bomlásnak indulna s végfelosztásra jutna az állami közület is. Az állam képviseletében cselekvésre hivatott államszervek működése, vagyis a közigazgatás azonban nem lehet önkényszerű, szabályozatlan tevékenység. Irányt szab neki egy részről az államczél, melynek megvalósítására szolgál; másrészt pedig korlátozza az egyéni jogkörök sérthetetlensége, melynél fogva az egyénnek nemcsak más egyénnel.