Berényi Pál: A magyar váltójog - Tudományos zsebkönyvtár 66. (1901)

1. A váltó fogalma - 2. A váltóképességről

1. §. A váltó fogalma: A váltó olyan okirat, a­mely külön törvényben (a váltótörvényben) meg­állapított kellékekkel bír, és a­melyben a kibo­csátó azt ígéri, hogy az okirat jogos birtokosának meghatározott pénzösszeget fog bizonyos helyen és időben vagy maga kifizetni, vagy más által kifizet­tetni azon kikötéssel, hogy a fizetési ígéretből eredő kötelezettséget, a közönséges polgári magánjog elveitől eltérő, és szigorúbb szabályok szerint fogják elbírálni. A magyar váltótörvényt az 1876: XXVII. t. czikkely tartalmazza. 1. A franczia váltótörvény szerint a váltó egyik helyről a másik helyre intézendő. Tartalmazza: a kertet, a­­fizetendő összeget, annak nevét, ki a fizetést teljesítse, az időt, a mikor és a helyet, a­hol a fizetés történjék és a készpénzben, áruban, számlában vagy másképpen adott értéket. 2. Angolország váltórendszabálya szerint az intézvény egy személy által egy másikhoz intézett és az első személy által aláírt feltétlen fizetési meghagyás, a­mely azon személyt, a­kihez intézve van felhívja, hogy egy határozott pénzösszeget kívánatra, vagy határozott vagy meghatározható későbbi időpontban egy megjelölt személynek, vagy annak rendeletére, vagy az előmutatónak kifizessen. 2. §. A váltóképességről. A váltóügyletek rész­ben jogokat, részben kötelezettségeket állapítanak meg. A­ki váltóügyletekből eredő jogokat szerezhet, az­ok­ cselekvő váltóképességgel; a­ki váltó ügy­letekből eredő kötelezettségeket vállalhat, az bír szenvedő váltóképességgel. Cselekvő váltóképességgel mindenki bír, a­ki vagyonjogokat szerezhet. Szenvedő váltóképességgel csak azok bírnak, a­kik terhes szerződéseket jogérvényesen köthetnek. Nem teljeskorúak szenvedő váltóképességgel csak abban az esetben bírnak, ha önállóan ipart űznek. (Vtr. 1. §.) Nők, a­kik férjhezmenetelük által nagykorúakká válnak, de életük 24-ik évét még be nem töltötték. 1*

Next