Berényi Pál: A magyar váltójog - Tudományos zsebkönyvtár 66. (1901)
1. A váltó fogalma - 2. A váltóképességről
1. §. A váltó fogalma: A váltó olyan okirat, amely külön törvényben (a váltótörvényben) megállapított kellékekkel bír, és amelyben a kibocsátó azt ígéri, hogy az okirat jogos birtokosának meghatározott pénzösszeget fog bizonyos helyen és időben vagy maga kifizetni, vagy más által kifizettetni azon kikötéssel, hogy a fizetési ígéretből eredő kötelezettséget, a közönséges polgári magánjog elveitől eltérő, és szigorúbb szabályok szerint fogják elbírálni. A magyar váltótörvényt az 1876: XXVII. t. czikkely tartalmazza. 1. A franczia váltótörvény szerint a váltó egyik helyről a másik helyre intézendő. Tartalmazza: a kertet, afizetendő összeget, annak nevét, ki a fizetést teljesítse, az időt, a mikor és a helyet, ahol a fizetés történjék és a készpénzben, áruban, számlában vagy másképpen adott értéket. 2. Angolország váltórendszabálya szerint az intézvény egy személy által egy másikhoz intézett és az első személy által aláírt feltétlen fizetési meghagyás, amely azon személyt, akihez intézve van felhívja, hogy egy határozott pénzösszeget kívánatra, vagy határozott vagy meghatározható későbbi időpontban egy megjelölt személynek, vagy annak rendeletére, vagy az előmutatónak kifizessen. 2. §. A váltóképességről. A váltóügyletek részben jogokat, részben kötelezettségeket állapítanak meg. Aki váltóügyletekből eredő jogokat szerezhet, azok cselekvő váltóképességgel; aki váltó ügyletekből eredő kötelezettségeket vállalhat, az bír szenvedő váltóképességgel. Cselekvő váltóképességgel mindenki bír, aki vagyonjogokat szerezhet. Szenvedő váltóképességgel csak azok bírnak, akik terhes szerződéseket jogérvényesen köthetnek. Nem teljeskorúak szenvedő váltóképességgel csak abban az esetben bírnak, ha önállóan ipart űznek. (Vtr. 1. §.) Nők, akik férjhezmenetelük által nagykorúakká válnak, de életük 24-ik évét még be nem töltötték. 1*