Lechner Károly: Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában (Budapest, 1923)
2 Lechner Károly mozgás és érzés egyszerre jelentkezik. Többféle erő szabadul föl tehát ilyenkor és közöttük az érzés erőjelensége is. Azt a folyamatot, amely az inger felfogásával kezdődik, az inger kiváltotta izgalomban megnyilvánul és eredményes visszahatással végződik: reflexeseménynek szokás mondani. Ámde a kísérletezés azt is bizonyítja még, hogy nemcsak a sejten vagy az élőlényen kívül álló ingerek képesek ilyen reflexeket kiváltani, hanem olyan ingerlések is, amelyek magában a sejtben, magában az egyénben keletkezvén, abban szintén erőváltozásokat, ezekkel érzéseket és életeredményeket gerjesztenek. Ugyanis amikor a sejt vagy az egyén testanyagában erőváltozások létesülnek, ezek újabb reflexeredményeket kelthetnek. A felszabaduló erők mindegyike tehát ekkor arra alkalmas, hogy belső ingerként hasson, valamiként a külvilágból eredő erőbehatások külső ingerként viselkedtek. Megkülönböztetésül a külvilág adta erőbehatások által kiváltott érzésektől, azaz az érzékelésektől (sensiones), a belső erőhatások okozta érzéseket közérzéseknek (exiae) nevezzük. A közérzések e szerint az élő sejtben, vagy az élő szervezetben magában keletkezett belső ingerek szüleményei, de éppen olyan reflexesemények nemzői, amineket a külső ingerek fakasztanak. E mellett a külső ingerek behatásai keltik a belső ingereket, a belsők kiválthatják a külsőkhöz való alkalmazkodást, úgy, hogy tagadhatatlan, miszerint minden érzékelés egyszersmind közérzéssel párosul. A táplálék látása pl. reflexbeli erőváltozásokat létesít a szájban és a gyomorban. Nyál és gyomornedv választódik el. E nedvek, ott ahol termelődnek, ingerekként hatnak és nyelési, valamint gyomorbeli mozgásokat gerjesztenek. A látás érzékelési folyamata akkor az étvágy, illetőleg az éhség vagy undor közérzésével jár karöltve. E közérzések aztán újabb reflexeket követelnek, ezáltal a tápláléknak a szájba jutását, megrágását, lenyelését, esetleg kihányását egymásután sorban eredményezvén. Ha a tápanyag a gyomorban marad, ott újabb ingerként szerepel és az emésztés folyamatait indítja meg. Ezeket követik a fölszívódás, a tápnedvkeringés, stb. folyamatai, míg végre a tápanyag, kellően átváltozott alakban, a test minden szerve