Magyary Géza: A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar jogtudomány (Budapest, 1926)
II.
ohia leghatalmasabb volt, hirdette és át is vitte a köztudatba a magyar nemesség egységét, sőt még a nem nemesi jogot, a városok és a jobbágyok jogát is felölelte. A mű tehát a rendekre tagozott egész magyar nemzetnek jogát dolgozta fel. Ezen a nyomon haladtak jogtudományunk későbbi művelői kivétel nélkül. Kétségtelen azonban, hogy ez a szellem a XVIII. század vége óta uralomra jutott áramlatoknak többé nem felelt meg. Az az irányzat, amely a Hármaskönyv idejében még demokratikusnak volt mondható, a XVIII. század végén s azontúl már a meghaladott megmerevedés képét tárja elénk. Mikor tehát az Akadémia megszületett, volt egy idegen nyelvű és a kor szellemének többé meg nem felelő jogtudományunk. Az Akadémia mind a két irányban változást idéz elő jogtudományunk fejlődésében. Az Akadémia behatása alatt jogtudományunk magyarrá lett s bekapcsolódott a kor reformmozgalmaiba. Ez Akadémiánk döntő befolyása a magyar jogtudományra. Ez természetesen nem történt egy csapásra s különösen nem a nélkül, hogy jogtudományunk a történeti jogfejlődéssel való kapcsolatát elvesztette volna. De a későbbi évtizedekben is az Akadémia irányító befolyást gyakorolt jogtudományunk fejlődésére azáltal, hogy az ő tagjai közé tartoztak azok a férfiak, akik a magyar jogtudományt legjobban vitték előre, akiknek legnagyobb részük van abban, hogy jogtudományunk rövid idő alatt a tökély magas fokára emelkedett. Ezt kívánja főbb vonásokban kimutatni tanulmányom, mely egyszersmind jogtudományunk egyes fejlődési szakait is megvilágítani törekszik. II. A magyar nemzetnek 1825-től 1848-ig terjedő rövid korszaka történetének legszebb, legjelentősebb évei közé tartozik. A felébredés korszaka ez, hosszú, dermedt álmából. Midőn nyugaton a magyar nemzet körül már minden megváltozott : nemzeti műveltség, jogegyenlőségen alapuló demo-