Simon József Sándor: Platon sophistája - Görög és latin remekírók (Budapest, 1908)
Előszó
ELŐSZÓ. Itt adom Platon Sophistájának tudtommal a legelső magyar fordítását. S hogy nem tudott mindeddig fordítót találni a Sophista a magyar irodalomban, azon a Theaitetos és az Állam mellett egy cseppet sem lehet csodálkoznunk. Mert ha már nem igen érdekelte a magyar gondolkodókat sem az ismeretnek és megismerésnek a Theaitetosban, sem az igazságosságnak s a helyes állami berendezésnek az Államban megvilágított kérdése, hogyan érdekelte volna akkor magának a létnek és a nemlétnek itt, a Sophistában, oly elvont dialektikával megvitatott problémája? A Sophista gondolkodása menete ugyanis még Platónnál is több helyi szárazon syllogratikus. S az efféle okoskodásoktól már idegenkedik a mi természettudományi philosophiai gondolkodásunk. A létet és a nemlétet nem ily itt-ott üres, ide-oda okoskodással, hanem ilyen vagy olyan érzékleti tényadatokkal iparkodik megvilágítani a mai világfelfogás és létmagyarázat. A Sophista, syllogistikája azonban még ebben a formájában is rendkívül érdekes és tanulságos. Végeredményében pedig, hogy a sophista nem egyéb, mint álbölcs, igazi szemfényvesztő a beszédekben, aki beszél ugyan, de mondataiban nincs ítélet, még manapság is megdönt-