Simon József Sándor: Platon sophistája - Görög és latin remekírók (Budapest, 1908)

Előszó

ELŐSZÓ. Itt adom Platon Sophistájának tudtommal a legelső magyar fordítását. S hogy nem tudott mindeddig fordítót találni a Sophista a magyar irodalomban, azon a Theaitetos és az Állam mellett egy cseppet sem lehet csodálkoznunk. Mert ha már nem igen érdekelte a magyar gondolkodókat sem az ismeretnek és megismerésnek a Theaitetosba­n, sem az igazságosságnak s a helyes állami berendezésnek az Állam­ban megvilágított kérdése, hogyan érdekelte volna akkor magának a létnek és a nemlétnek itt, a Sophistá­­ban, oly elvont dialektikával megvitatott problémája? A Sophista gondolkodása menete ugyanis még Platónnál is több helyi szárazon syllogratikus. S az efféle okosko­dásoktól már idegenkedik a mi természettudományi philo­­sophiai gondolkodásunk. A létet és a nemlétet nem ily itt-ott üres, ide-oda okoskodással, hanem ilyen vagy olyan érzékleti tényadatokkal iparkodik megvilágítani a mai világfelfogás és létmagyarázat. A Sophista, syllogistikája azonban még ebben a for­májában is rendkívül érdekes és tanulságos. Végeredmé­nyében pedig, hogy a sophista nem egyéb, mint álbölcs, igazi szemfényvesztő a beszédekben, a­ki beszél ugyan, de mondataiban nincs ítélet, még manapság is megdönt-

Next