Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1863-10-25 / 17. szám

hetenkint SZÉPIRO­D­A­LMT I elco* Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfize­tési pénzek, reklamatiók is küldhetők . Üllői­ út és 3 pipa-utcza sarkán, 11. sz. SZÉPIRODALMI S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ Előfizetés: egész évre , 12 írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó - hivatala : Barátok­ tere 7. sz. MÁSODIK FÉLÉV. OCTOBER 25. 1803. 17. SZÁM. KÖSZÖRŰ. HETILAP. AZ EMBER EREDETE*) II. MIKÉP? Miután a teremtés hat napját, bátor csak a mi parányi földgömbünkre értve is, esztendők számos millióira szélesíti ki a ge­ológia, önként várhatjuk, hogy az ember eredetére nézve is igen szűk tudósítás a tu­domány emberének az, hogy: „Teremte azért az isten embert az ő képére,a­mely­­lyel írja le az egész műfolyamot a legősi­­ebb történelmi oklevél. Vajon ennek a ki­­szélesítése, vagy épen mással, mind jobbal, mind bővebbel való felcserélése sikerült-e annyira, mint ama másik, az a kérdés, mely­nek ha nem eldöntését, legalább világosítá­­sát vettük ezúttal czélba. A tudománynak e téren tett nyomo­zásai eredményét egy pár szóval megmond­hatom. E helyett: „Teremté őt isten a ma­ga képére és hasonlatosságára,“ Írjuk ezt: „Fejleszték Őt a természeti szükségek a majom képére és hasonlatosságára,“— és azonnal kész a felelet a czikkünk homloká­ra biggyesztett „mikép“-re. Csak egy kis paródia, és egyéb semmi. És ne gondolja a k. o. mintha én, vagy rajta kikapni vagy átalában az egész ügy-­ ből tréfát űzni akarnék. Íme ott van a Hux­ley tíz­éves könyve **), mint a felvett kér­désnek tüzetes, legújabb és legbővebb tár­gyalása: tessék elolvasni figyelmesen, s ha más, vagy több tanulságot bír kivonni be­lőle, mint a­mennyit az iménti néhány szó­ban elmondok, abban az esetben ünnepé­lyesen lemondok arról az igényről, hogy valaha, bárminő állapotomban — az írói segélypénztárhoz folyamodhassam. De sok is van ám abban az egyné­hány szóban — paródia létére , több, mint­sem futó pillanatra gyaníthatná az olvasó. Az az állítás t. i. csak az ember­ fajra való alkalmazása egy sokkal szélesebb állítás­nak. Annak, hogy átalában mind­az, a­mit ma külön fajnak ismerünk és tartunk, nem külön teremtés, vagy akár minemű saját és önálló származás eredménye, hanem kö­zös bizonyos typusok forma­változása. P. o. valamennyi tű- vagy tövislevelű fa egyet­lenegy fenyő typusnak klíma, talaj és más befolyások által különbfélesített alakjai. Továbbá, valamennyi húsevő (ragadozó) emlős­ állat egy kutya vagy macska typus hasonlókép okozott elváltozása. Szóval Ovi­dius „metamorphosiai“ a természeti tudo­mányok ez ágának sokkal hűvebb képe, mint Virgilius „georgicon“a a hajdani Ita­lia gazdasági irodalmának. • Az imígy kiszélesített állítást röviden „Darwin elméletének“ nevezik, mivel a ne­vezett angol tudós szerkesztő s adó elé kö­vetkezetesen és a tudomány számos ada­ *) Kezdete az 1. 2. számban. Szerk. **) Evidence as to Man’s place in nature, by-Tho* mas Henry Huxley. London. 1863, nagy 8adr. 33

Next