Koszorú, 1865. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1865-01-22 / 4. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reklamatiók is küldhetők : Üllői út 7 sz. HETILAP Előfizetés: egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Einsch Gusztáv kiadóhivatala Barátok tere 7. sz. HARMADIK ÉVFOLYAM. JANUÁR 22. 1865. ELSŐ FÉLÉV. 4. SZÁM. KÖSZÖRŰ. A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG KÖRÉBŐL. A TRAGOEDIA VONATKOZÁSSAL TELEKI Az alak a részek öszhangzata. Az alak az, mi a szépszínek marandandóságot biztosít. Ezt a szépészek eleitől fogva annyira érezték, hogy sokan nem is egyébbe helyezték a szejj alapfogalmát, mint az öszhangzatba, és a kettőt egynek vették. Noha az öszhangzat csak tagadólagos föltétele a szépnek , magát a szép lényegét positive kifejezni még eddig nem sikerült. Elég az hozzá, az alak nem kevesebb mint az eszme megtestesülése. Csak ez az, mi által az eszme az emberi lélekbe utat szerezhet magának, magát más eszméktől megkülönböztetheti és érvényesítheti. „Forma dat esse rei.“ Az eszme csak alakja által válik dologgá; benne nyilatkozik, tőle nyer létezési jogosultságot. De ha így uralkodik az alak az eszmén, nem kisebb mértékben van korlátolva is általa. Ugyanis, az alak sohsem egyéb, mint kifejezése azon gondolatnak, mely az illető fogalom bölcseletében rejlik: körvonal, határpont. Tragoediáról van szó , hogy tehát nagyon elvont ne legyek, azonnali megérthetés kedvéért alkalmazom mindezt a tragoediára. A tragoedia fogalma ezen gondolatban öszpontosul: a természetileg igazolható, de erkölcsileg nem jogosult indulatot az erkölcsi joggal ellenkezésbe hozni, s a kettő közt az erkölcsi jognak adni elégtételt. BÖLCSELETE, LÁSZLÓ „KEGYENCZ“-ÉRE. Más szóval: a concrét emberi ellen az abstract világrendnek szolgáltatni igazságot. Ez az elméleti oldal. Az emberi természet alapjából foly továbbá, hogy a művészet a szóbanforgó gondolat érvényesítésére mindig nagyszerű alakot (III. Richard), vagy viszonyt (Romeo és Julia), kell hogy kiválaszszon. Nem nagyot — jól megértsük — hanem nagyszerűt. Mert a nagyság kizárja a hibának jellemvonásul alkalmazását, minek eszméjén pedig a tragoedia fogalma épül; ellenben a nagyszerűség nem zárja ki, s a mellett elkerülhetlenül szükséges a kép teljességére, tisztaságára, miután az emberi természet subtilis vonásai általa felötlőbb arányban jelennek meg szemünk előtt. És megfordítva: a hiba, mint olyan is, lényeges kelléke a tragicumnak, miután minden erő titka — és így az emberié is — akkor jelentkezik egész mivoltában, ha mértékére vagy czéljára nézve elhibázza magát, — vagyis a rendes ösvényről félrefér. Hogy már a tragicum, mint széptani eszme, a művészetben cselekvény által nyilvánul, az itt másodrangú szempont és nem közvetlenül a dolog bölcseletéből foly, hanem közvetve az alak természetéből. Ellenben közvetlenül a tragoedia bölcseletéből származik azon elmélet, melyben a műfaj lényegét , életelvét meghatározhatni vélem, és mely, szerintem, következőkben lenne összefoglalható: A tragoedia min-