Kritika 31. (2002)
2002 / 1. szám - Pogonyi Lajos: Egy pesti fiú - Dessewffy Tibor - Z. Karvalics László: Az Új Törvénykönyv
2002. január Wilson szerint például főszabályként fogadhatjuk el, hogy minél demokratikusabbnak érzékelik a felhasználók az adott közeget - vagyis úgy érzik, beleszólásuk van a szabályok és a standardok kialakításba - annál inkább hajlamosak használni is a szóban forgó technológiát. Wilson törvénye tehát azt mondja ki, hogy a fizikai vagy formális hozzáférés biztosítása önmagában még elégtelen arra, hogy egy adott technológia - ebben az esetben az internet - társadalmi hatásairól képet alkothassunk. Ahhoz, hogy ez sikerülhessen, további társadalmi és kulturális tényezőket is figyelembe kell venni. Ezzel Wilson a Metcalfetörvény implicit kritikáját is adja. Egy hálózat értéke nem a hozzá csatlakozók számának mértani haladványaként számolható ki, hanem aszerint kalkulálható, hogy a fizikai hozzáférés mellett milyen mértékben biztosítottak a pénzügyi, kognitív, tartalmi és politikai feltételek. Más szavakkal azt is mondhatnánk, hogy a Metcalfe-törvény kétdimenziós hálózatképét, Wilson társadalmi faktoraival súlyozás révén háromdimenzióssá alakítottuk. Bár Wilson a globális digitális szakadékkal kapcsolatban fogalmazta meg elméletét, az elv más esetekben is alkalmazható. Megkockáztatjuk: minél inkább előre haladunk a technológiai diffúzió folyamatában, annál inkább nyilvánvalóvá válik a társadalmi tényezők, a valódi hozzáférés jelentősége. Ma már a mobil- és hagyományos telefonszolgáltatók sem elsősorban az előfizetők számának növelésére törekszenek (a vonalas telefonok esetében a fizikai hozzáférés országszerte biztosítva van), hanem azt vizsgálják kétségbeesetten, hogy az adott hálózati feltételek között hogyan lehetne adatforgalom-növekedést generálni. Hogyan lehet rávenni az előfizetőket, hogy minél nagyobb mértékben használják ki a rendelkezésükre álló technológiai potenciál? Az internet vonatkozásában Paul DiMaggio és Hargittai Eszter ugyanezt hangsúlyozza, amikor a „digitális szakadék” helyett inkább a „digitális egyenlőtlenségek” kifejezés használatát javasolják. Az Egyesült Államokban, ahol az internetpenetráció lassan meghaladja a 60%-ot, már nem elsősorban a formális hozzáféréssel rendelkezők és az ebből kimaradók közötti különbségek elemzése a releváns, hanem annak megismerése kerül előtérbe, hogy a formális hozzáféréssel rendelkezők mikor, mennyi ideig, milyen célból és mire használják az internetet, és ez a használat milyen változásokhoz vezet az életükben15 (DiMaggio és Hargittai, 2001). Ha provokatívan akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk: az új technológiák elterjedésekor meghatározónak kell tekintenünk a társadalmikulturális környezet szerepét - ennek a közegnek a vizsgálata csak egy esetben fontosabb. Akkor, ha a technológiai diffúzió, a formális hozzáférés elterjedése már befejeződött.16 ■ Az internet elterjedésének első évtizede (öt év csendes „ráhangolódással” és 5 év fékevesztett száguldással) lassan befejeződik. Bár a világháló növekedése nem lassul, itt az ideje, hogy a mérnökök és piackutatók mellett a szociológusok is komolyan vegyék ezt a jelenséget és saját tudáskészletüket és fogalmi apparátusukat az Új Törvénykönyv megértése (és megírása) érdekében mozgósítsák. Az Új Törvénykönyv legtöbb paragrafusának már nem a puszta elterjedés, a formális hozzáférés és birtoklás kérdéseivel kell foglalkozniuk, hanem annak értelmezésével, hogy ezek a technológiák miként változtatják meg, alakítják és formálják a hétköznapi élet, a közösségek, a gazdaság és a kultúra világát. Ne feledjük: a magyar társadalomban az elmúlt 6-7 évben végbement további három nagy jelentőségű technológiai diffúziós folyamat - a bankkártya, a mobiltelefon és a kábeltévé elterjedésére és általánossá válására gondolunk - amelyek társadalmi és kulturális hatásairól még mindig keveset tudunk. Az internet - sok minden más mellett e három, előbb említett területet is részben vagy egészben bekebelezi (vagy összeolvad velük), így társadalmi következményei előreláthatólag még ezeknél is jelentősebbek lesznek. Ha igaz a mondás, hogy a politika sokkal fontosabb dolog annál, mintsem hogy politikusokra bízzuk, a társadalomtudósok sem vonhatják ki magukat a technológiai fejlődés és az internet kapcsán felmerülő kérdések megfogalmazásának és megválaszolásának kényszere alól, magukra hagyva ezáltal a mérnököket, matematikusokat és informatikusokat a társadalmi viszonyok számukra idegen világában. Ugyanakkor ennek az elemzési kényszernek van egy másik, talán még fontosabb oldala is. A késő modernitás sajátos működési mechanizmusai, az újkapitalizmus komplexitása - vagy egyszerűbben szólva: az életünk - megérthetetlen a technológiai fejlődés szándékolt és nem szándékolt következményeinek elemzése, az Új Törvénykönyv kodifikálása nélkül. Nem véletlenül remegnek Werbőczy mai utódai: ez már egy kollektív, intellektuális és hierarchiamentes vállalkozás lesz. A Múlt érdekviszonyaival terhelt tudományfinanszírozás, a káoszmenedzsmentbe fulladó politikai stratégia, a szabályozási reflexekbe merevedő kisstílűség és a távlatot feladó provincialitás percei meg vannak számlálva. A kérdés mármost az, hogy ki is az, aki számol, és ezt milyen gyorsan teszi17. DESSEWFFY TIBOR, Z. KARVALICS LÁSZLÓ IRODALOM Bell, D. (1974): The Corning of the Post Industriol Society. London, Heinemann Educational Books Ltd. Berger, P. and T. Luckmann (1966): The Social Construction of Reality. New York. Bijker, W., T. P. Hughes, et al., Eds. (1987): The Social Construction of Technological Systems. Cambridge, Mass., MIT Press. Bijker, W. E. and J. Low, Eds. (1992): Shaping Technology Building Society: Studies in Sociotechnical change. Inside Technology. Cambridge, Mass, MIT Press. Castells, M. (1996): The Information Age: Economy, Society and Culture. Volume 1-3: The Rise of the Network Society. Oxford, Blackwell. DiMoggio, P. és Hargittai, E. (2001): „From the „Digital Divide" to „Digital Inequality": Studying internet Use As Penetration Increases' Working Paper #19, Center for Arts and Cultural Policy Studies, Woodrow Wilson School, Princeton University Dutton, W. (1999): Society on the Line, Oxford University Press Endrei, Walter (1978): A középkor technikai forradalma Magvető, Bp. Kedzie, Christopher R. (1997): The third waves. In: Kahin, Brian — Nesson, Charles: Borders in Cyberspace: information policy and the global information infrastructure Harvard University Press, 106-128. o. Latour, B. (2000): Sohasem voltunk modernek, Osiris, Budapest.. Law, J. ed.: (1991): A Sociology of Monsters. London, Roufledge. Ludlum, R. (2000): A Prométheusz-összeesküvés, Budapest Naughton, J. (2000): A Brief History of the Future. London. Norris, P. (2001):, Cambridge University Press. Norton, Jim (2001): „What long term changes await business ond consumers". Manuscript.. Rogers, E. M. (1995): Diffusion of innovations. New York, Free Press. 5 Silverstone, R., E. Hirsch, et al. (1992): Information and Communications technologies and the moral economy of the household. Consuming Technologies: Media and Information in Domestic spaces. London, Routledge. Sokol, A. és Bricmont, J. (2000): Intellektuális imposztorok, Typotext, Budepest. Stewart, J. and R. Williams (1998): The Coevolution of society and multimedia technology. Social Science Computer Review 16. (3). Turkle, S. (1996): Life on the Screen: Identity in the Age of the internet. London, Weidenfield ond Nicolson. Valente, T. W. (1995): Network Models of the Diffusion of Innovations. Cresskill, New. Jersey, Hampton Press Inc. Webster, F. (1995): Theories of the Information Society. London, Routledge. Wilson, Ernest J. Ill (1999): Closing the Digital Divide, internet Policy Institute, Washington. JEGYZET * Szeretnénk köszönetet mondani Benda Klára, Csepeli György, Hammer Ferenc, Galácz Anna, Molnár Zsuzsa és Pintér Róbert értékes megjegyzéseiért. Hibridek alatt Latour és a science studies iskolához tartozó más kutatók a hagyományos dichotómiákat - főként a társadalmi-természeti, tárgyak-személyek ellentétpárokban való gondolkodást - keresztbemetsző jelenségeket értik. Az ózonlyuk, az interkontinentális rakéták, Pasteur felfedezései vagy a villanykörte, egyszerre hatnak ki mindkét, a hagyományos felfogásban különálló mezőre (Latour 2000). Természetesen nem azt állítjuk, hogy ez a terület teljességgel terra incognita lenne akár csak a hazai társadalomtudományokon belül, elég legyen itt csak Angelusz Róbert vagy Nyíri Kristóf kutatásaira utalni. Állításunk nem úgy szól, hogy e témával nem foglalkoznak kiváló kutatók, hanem úgy, hogy a terület jelentőségéhez képest még mindig túlságosan kevés figyelmet kap. Gordon Moore, az Intel egyik majdani alapítója 1965-ben, az Electronics című folyóirat harmincötödik, jubileumi kiadásába írt cikkében fogalmazta meg később számtalanszor idézett törvényét. Moore eredeti állítása ekkor még csak arra vonatkozott, hogy „Az integrált áramkörök összetettsége nagyjából évente duplázódik, megjelenésük óta. Az adott funkcióra eső költség sok ezerszeresen csökken, mialatt drámaian fejlődik a rendszer teljesítménye és megbízhatósága.... Az összetettség... a következő tízéves periódus végéig (1975-ig) körülbelül kétévente fog duplázódni... De az új eszközök még ebben a lassított szakaszban is folytatják az elektronikus funkciók árának csökkentését és a digitális elektronika felhasználásának kiterjesztését az egész társadalomban, mind széleskörökben." Moore 1995-ben, egy mérnökegyesület számára adott ünnepi beszédben tette mérlegre előrejelzése pontosságát, megállapítva, hogy a közeli években nem kell a kétéves ritmus felcserélődésére számítani. Új elemként annyit tett hozzá a törvényhez, hogy „az információipar dominánssá válását követően a növekedés mérséklődése mély belső konfliktust okoz az ágazatnak, a termelési költségek exponenciális emelkedését nem képes a bevételi oldal avval arányos mértékben követni. Legalább akkora gond ez, mint a technológiai kihívás.... A technológiai fejlődés mértékét egyre inkább pénzügyi meghatározottságok fogják szabályozni...." Az eredeti idézeteket Id. a Richard Rhodes által összeállított Visions of Technology c. szemelvénygyűjtemény (Touchstone Book, 2000) Moore's Law c. szócikkében (pp. 243—244.). Amennyiben élcelődni akarnánk, a Moore-törvényt ezhöz, a nagy varázslóhoz is hasonlíthatnánk, amennyiben mindenki beszél róla, de senki nem látta még. Egészen meglepő eltérésekkel, kilengésekkel idézik ugyanis a különböző szerzők a duplázódási időt. Mint láthattuk maga Moore is kezdetben egyéves időtartamról beszél, amit a jövőre nézve két évre módosít, míg pl. Jim Norton (Norton, 2001) „közel húsz hónapra" teszi ezt az időt. Később a „másfél év" terjedt el, rávilágítva arra, hogy igazából nem is a növekedés pontos számoszlopai, hanem a növekedés dinamikájának a ténye és az értelmezése a lényegi kérdés. Annál is inkább, mert a jelenlegi félvezetőtechnológia fizikai korlátainak ismeretében még az is kiszámítható, hogy meddig érvényes Moore törvénye - vagyis mikorra várható a technológiai paradigmaváltás. Az elemzők szerint egyébként 2007—2008-ra. Az internet terjedésével kapcsolatban, tudomásunk szerint először George Gilder utalt e példára, egy 1997-es beszédében. Mondhatnánk persze: nincs új a nap alatt. Nicholas Negroponte, az MIT Media Lab vezetője az ismert népszerűsítő guru már a Being Digital (Alfred A. Knopf, New York, 1995) c. könyvének 5.oldalán idézi azt a gyermekkorából ismert fejtörőt, amely szerint ha valaki január 1-jén 1 penny napi keresetért áll munkába, de fizetése mindennap megduplázódik, akkor január 31-én már napi 10 millió dollárt keres! Az exponenciális növekedés egyszerű szemléltetése helyett a hasonlat célja az, hogy rámutasson: ha a hónap nem 31, hanem