Kritika 42. (2013)
2013 / 1-2. szám - Poszler György: A fehér ló kísértetei. Budapest "vörös rongyai" és Veesenmayer becsülete
2013■ január-február templomok. Mennek és meghúzódnak a fehér ló lovasa mögött. Vajon van innen visszaút? Vajon lehet ebből feltámadás? „Faji bolsevizmus"- Hungarizmus és halál. Exkurzus Szabó Dezsőről „Tisztelt Ház! Sohasem volt olyan könnyű dolgom, mint e pillanatban (Éljen! Igaz! Úgy van!) Az ezeréves magyar alkotmány ismer élőket, ismer haldoklókat, ismer halottakat. De nem ismer feltámadottakat, de nem ismer feltámadást. A feltámadás Magyarországon sohasem jelenthetett jogi állapotot. Aki itt feltámad, az minden jogon kívül áll, az fogelfrás! ...Gömbös Gyula, Napóleon, Mussolini és Kemál arcot vág és úgy tapsol” „...a német kormányhatalom korlátlan irányításában levő németországi sajtó valóságos erotikus ráhajlással védi Nyugat-Gyepű e záptojású Kolumbuszát, kinek »politikai« nyomtatványai fölött egymás hajába kaphat a kriminológia és a patológia”. Bethlen beszéde a Feltámadás Makucskán című fergeteges pamfletból. És részlet Az antijudaizmus bírálata című maró vitairatból. A sírjukba visszamenni nem akaró makacs makucskai feltámadottak története. A hazai gondokat a zsidókérdésre redukáló álideolák kíméletlen élveboncolása. Komlós Aladár pontos megjegyzése jut eszembe. Szabó Dezső az ellenforradalmi rend egyik szülőatyja. Aki megszületése pillanatától gyűlölte gyermekét. Kétségtelen: megkeseredett volt és az egész világgal szemben állt. De tagadhatatlan zsenialitása keserű remekeket teremtett. Nem híres-hírhedett regényeiről van szó. Inkább a francia irodalomról írott korai esszéiről és a hazai politikáról írott kései pamfletjeiről. Nem kegyelmezett. Ismerte az alaphazugságokat. Amikre a rendszer épült. Álságosnak tartotta hazafiságát, Talminak irredentizmusát, Mímeknek hagyományőrzését. Még Klebelsberg művelődéspolitikájának eredményeit sem ismerte el. Még Bethlen konszolidációjának erényeit sem ismerte fel. Őrzött magában valami negyvennyolcas kurucos ellenzékiséget és árnyalatokat nemigen ismerő németgyűlöletet. Ez is segítette a két gyilkos diktatúra rokon voltának felismerésében. A nácizmus faji bolsevizmusként való körülírásában. Faji bolsevizmus. Ami a mozgató alapindulatokat szociális alapról rasszista alapra helyezi át. És ez is segítette a hazai náci mozgalmak megítélésében. Bírálatukat a bűnüldözés és az elmegyógyászat kompetenciájába utalva. Mindez az erős jobbratolódás, a zsidótörvények születése évadán. Mit szólt volna a vizionált díszfelvonuláshoz? Katasztrofális döntések a meredek lejtőn Az egész rendszer politikájának, különösképpen külpolitikájának alapdilemmája Trianon revíziója. Nem csupán az egykori nagy ország kis országgá csonkítása. Hanem mindaz, ami ezzel járt. A magyar lakosság sokaságának a határokon kívülre kerülése. Valamelyes jogfosztása. És mindezeknek a nehezen magyarázható értelmetlensége. Hogy az új politikai határok mindenütt túllépték a régi népesedési határokat. Csak példaként. Hogy északon nemcsak Lőcse lett Csehszlovákia, hanem Kassa is. Hogy keleten nemcsak Nagyszeben lett Románia, de Nagyvárad is. Hogy délen nemcsak Újvidék lett Jugoszlávia, ám Szabadka is. A revízió megemészthetetlen igazságtalanság korrekciója lett volna. „Mindössze” két kérdés volt megválaszolhatatlan. Revízió milyen mértékben és milyen erőből. Mert bizony nem volt alaptalan Németh László fanyar megjegyzése: „kardcsörtetés kard nélkül.” Tehát segítség kellett hozzá. A győztes hatalmaktól nem jöhetett. Csak a vesztesektől. Mondjuk, Németországtól. Vagy, mondjuk, a magát ha nem is vesztesnek, de háttérbe szorítottnak érző Olaszországtól. Vagyis - valamelyest - drámaian fogalmazva, a revízió érdekében szövetség az ördöggel is. Nos, az ördög ott volt Európában. Méghozzá 1938, az Anschluss után a közvetlen szomszédságban. És hogy valóban ördög, érezni lehetett. Már a tartalmában igencsak szegényes, igényeiben igencsak erőszakos „ideológiai” alapmű, a Mein Kampf után is. De a nürnbergi faji törvények és a gyűlöletében féktelenül tomboló „kristályéjszaka” után mindenképpen. Márpedig a szövetség - mindig a revízió érdekében - egyre keményebb szigorúsággal, mégiscsak megköttetett. Persze voltak kisebb-nagyobb ki-