Literatura 3. (1928)
1928 / 1. szám - Angyal Géza: „Német léhaság“
„Német léhaság“ Írta: ANGYAL GÉZA Általánosítani mindig felületes és önkényes dolog, mégis így a legegyszerűbb eligazodni a dolgok és a jelenségek sokféleségén. A közhasználatra kész általános formulák, standard megállapítások jól kitaposott cipők, amikben, míg csak avultan le nem rongyolódnak, baj nélkül el lehet járni az abstrakciók útvesztői közt. Mert minden dolog, minden ember megfejthetetlen rejtély, egy ötvenvagy százmilliós nemzet azonban kényelmesen néhány képletre hozható, amiket gépiesen asszociál minden elme. Az angol: flegma, az angol: Imperium, az angol: sport, a francia: szellem, chic, t loire, Amerika: dollár, tempo, business, megannyi szilárd, összecsiszolt kocka, amelyekből tetszés és kaliber szerint ki-ki rakhat össze kisebb-nagyobb építményt, úgyhogy szolid is és olcsó is, mint egy öreg közmondás. Hogy az a tíz-húsz angol, vagy francia, akit az ember történetesen közelről látott, alkalmasint tíz- vagy húszféle volt, hogy párezer hidegvérű londoni extázisban csaknem darabokra szedte az óceánrepülő Lindberg gépét, női sem változtat a dolgok régi rendjén. Minthogy pedig németségről van szó: német az alapossági német a szorgalom, a munka, a fegyelem és még több ilyen vaskos axióma, amelyeket - bár átszéliek — kétségbe vonni nem lehet. Hogy ez még nem minden, természetes és nem kell különösebb éberség hozzá, hogy az embernek egyéb is, egy és más újabb veretű is szemébe ötöljék. Mert kétségtelen, hogy a sörhasú polgár a müncheni Hofbräu-ban, meg a Meggendorfer lapjain igen kis területre szorult és német professzor legalább annyi jár snájdig knickerbockersben, mint esernyővel. Tudott dolog, hogy tempóban, amit gazdaság és gazdagodás diktál, Európában a legamerikaibb város ma Berlin. Szellemi alkotás, ami hordképes és közkeletű, alig található ó- és újvilágszerte, aminek ne Made in Germany lenne a bélyege, vagy legalább is német a csomagolása. Viszont az sem kétséges, hogy raffinált, és skrupulusmentes eszközök halmozásában, amivel a sokat használt idegekből és érzékekből újabb és újabb szenzációkat lehet kicsiholni, ugyancsak Berlin jár elől, Babilonja korunknak a tradiciósan konszervatív Párizs és London mellett. Mégis mindezeken túl, vagy épp ezért meglepő és abszurd, a fentirt két szónak a kapcsolata, hogy t. i. németség és léhaság,, amelyeket eddig merő ellentétnek tudtunk. A léhaság fogalma nem is szorul külön magyarázatra, de a bizonyító tünetek összegyűjtése sem kerül sok időbe, mert elég addig mennünk, ahonnan a mai Berlin keresztmetszete áttekinthető. Ez pedig, mint nyitott könyv fekszik előttünk. Mert keresztmetszet németül Querschnitt, a Querschnitt pedig egy havonta megjelenő csinos brosúra, amelyet sárga borítékján váltakozó ábrával a Propyläen Zerichs ad ki Berlinben. A Querschnitt méltán viseli a nevét. Aem azért, mert sokan olvassák és nem is azért, mert programmszerűen átszel úgyszólván minden témakört, ami egy folyóiratba sűríthető, szóval keresztmetszet a szó aktív értelmében, hanem azért, mert a szándékokon túl is, passzívan is, önkénytelen keresztmetszete, ívelső képlete a mai Berlinnek (szigorúbban: Berlin II.-nek). Ezért lehet ezekből a sárga füzetekből többet kiolvasnunk, mint amennyi bennük áll és érdemes messzebbre mennünk a nyomuk után, mint ameddig maguk eljutnak. A Querschnitt folyóirat ősi kalendáriumokra és almanachokra nyúl vissza, amelyek, mint hajdan a múzeumok, furcsaságok és ritkaságok, hasznos és haszontalan mulatságok gyűjteményei voltak. De még inkább vett mértéket ezeknek napjainkig is virágzó ivadékain: az angol és amerikai képes revükön és magazinokon. Ebben azonban nem jár egyedül, hanem együtt egy sereg egyivású társával (Uhu, Magazin stb.), amelyek mind egy ugyanazon szellem szülöttei. Azé, amely Európaszerte a háború után keletkezett és talán odairányul, hogy a szellemi életet kétségtelenül angolszász példára — átnivellálja, kiegyenlítse és új szinten regenerálja életesebbé, tempósabbá. Kikapcsolja az a priori értékítéleteket; a régebben talán túlbecsült, elvont szellemi, s a talán kevéssé becsült testi tényezőket közös nevezőre hozza, leginkább egy mérték alapján, amely szerint minden annyiban jelentős, amint tömegeket képes foglalkoztatni és mozgásuknak irányt adni. így kerül művészet, tudomány, sport és film tarka egymásutánba, minden rangmeghatározás nélkül. E rokon vonásokon belül vannak természetesen különbözőségek s azok épp a jellemzőbbek. A szellemi kiegyenlítettség ugyanis az angolszászoknál elejétől fogva adva van és megfelelő korlátok között, megfelelő nívómagasságban, megfelelő eredménnyel önként elintéződik. Ezzel szemben a szélsőségesebb németeknél ez a kiegyenlítettség nem faji jelleg, s csak a színvonalnak jelentékeny lesüllyesztésével szokott végbemenni, amint ezt a miszsziót régebben is elvégezték a derék Buch für Alle«, »über Land und Meer«, sőt »Velhagen & Klasing « is. Nem is egyebek az «Uhu , és a Magazin«, mint ezeknek megújhodásai a legutolsó divat szerint. A Querschnitt ezzel szemben nem hajlandó a nivellálásért mélyen alászálni, hanem éppen ellenkezőleg, felteszi a nézőpontját olyan magasra, ahonnét szintén minden összefogható, mert minden egyforma nagynak látszik, vagyis inkább egyformán aprónak. Nagyszerűen meg lehet ebből a széles horizontú magasságból látni mindent, sőt a dolgok mögé lehet látni s a leendőkbe, kozmikus viszonylatokban. Határok természetesen nem látszanak meg onnét, se nemzetiek, se fajiak, lehullnak az előítéletek, lehullnak a hálványok, hiszen minden olyan kicsi lesz és játékszerű, alig fontos és