Literatura 3. (1928)

1928 / 1. szám - Angyal Géza: „Német léhaság“

„Német léhaság“ Írta: ANGYAL GÉZA Általánosítani mindig felületes és önkényes do­log, mégis így a legegyszerűbb eligazodni a dol­gok és a jelenségek sokféleségén. A közhasználatra kész általános formulák, standard­ megállapítások jól kitaposott cipők, amikben, m­íg csak avultan le nem rongyolódnak, baj nélkül el lehet járni az abstrakciók útvesztői közt. Mert minden dolog, minden ember megfejthetetlen rejtély, egy ötven­­vagy százmilliós nemzet azonban kényelmesen né­hány képletre hozható, amiket gépiesen asszociál minden elme. Az angol: flegma, az angol: Im­perium, az angol: sport, a francia: szellem, chic, t­ loire, Amerika: dollár, tempo, business, megannyi szilárd, összecsiszolt kocka, amelyekből tetszés és kaliber szerint ki-ki rakhat össze kisebb-nagyobb építményt, úgyhogy szolid is és olcsó is, mint egy öreg közmondás. Hogy az a tíz-húsz angol, v­agy francia, akit az ember történetesen közelről látott, alkalmasint tíz- vagy húszféle volt, hogy párezer hidegvérű londoni extázisban csaknem dara­bokra szedte az óceánrepülő Lindberg gépét, női sem változtat a dolgok régi rendjén. Minthogy pedig németségről van szó: német az alapossági német a szorgalom, a munka, a fe­gyelem és még több ilyen vaskos axióma, amelyeket - bár átszéliek — kétségbe vonni nem lehet. Hogy ez még nem minden, természetes és nem kell különösebb éberség hozzá, hogy az embernek egyéb is, egy és más újabb veretű is szemébe ötöljék. Mert kétségtelen, hogy a sörhasú polgár a müncheni Hofbräu-ban, meg a Meggendorfer lap­jain igen kis területre szorult és német professzor legalább annyi jár snájdig knickerbockersben, mint esernyővel. Tudott dolog, hogy tempóban, amit gazdaság és gazdagodás diktál, Európában a legame­rikaibb város ma Berlin. Szellemi alkotás, ami hordképes és közkeletű, alig található ó- és újvilág­­szerte, aminek ne Made in Germany lenne a bélyege, vagy legalább is német a csomagolása. Viszont az sem kétséges, hogy raffinált, és skrupulus­­mentes eszközök halmozásában, amivel a sokat használt idegekből és érzékekből újabb és újabb szenzációkat lehet kicsiholni, ugyancsak Berlin jár elől, Babilonja korunknak a tradiciósan konszer­­vatív Párizs és London mellett. Mégis mindezeken túl, vagy épp ezért meglepő és abszurd, a fentirt két szónak a kapcsolata, hogy t. i. németség és léhaság,, amelyeket eddig merő ellentétnek tudtunk. A léhaság fogalma nem is szorul külön ma­gyarázatra, de a bizonyító tünetek összegyűjtése sem kerül sok időbe, mert elég addig mennünk, ahonnan a mai Berlin keresztmetszete áttekinthető. Ez pedig, mint nyitott könyv fekszik előttünk. Mert keresztmetszet németül Querschnitt, a Querschnitt pedig egy havonta megjelenő csinos brosúra, amelyet sárga borítékján váltakozó ábrával a Propyläen Z­er­­ich­s ad ki Berlinben. A Querschnitt méltán viseli a nevét. Aem azért, mert sokan olvassák és nem is azért, mert pro­­grammszerűen átszel úgyszólván minden témakört, ami egy folyóiratba sűríthető, szóval keresztmet­szet a szó aktív értelmében, hanem azért, mert a szándékok­on túl is, passzívan is, önkénytelen keresztmetszete, ívelső képlete a mai Berlinnek (szi­gorúbban: Berlin II.-nek). Ezért lehet ezekből a sárga füzetekből többet kiolvasnunk, mint amennyi bennük áll és érdemes messzebbre mennünk a nyo­muk után, mint ameddig maguk eljutnak. A Querschnitt folyóirat ősi kalendáriumokra és almanachokra nyúl vissza, amelyek, mint hajdan a múzeumok, furcsaságok és ritkaságok, hasznos és haszontalan mulatságok gyűjteményei voltak. De még inkább vett mértéket ezeknek napjainkig is virágzó ivadékain: az angol és amerikai képes re­vükön és magazinokon. Ebben azonban nem jár egyedül, hanem együtt egy sereg egyivású társával (Uhu, Magazin stb.), amelyek mind egy ugyanazon szellem szülöttei. Azé, amely Európaszerte a háború után keletkezett és talán odairányul, hogy a szel­lemi életet kétségtelenül angolszász példára — átnivellálja, kiegyenlítse és új szinten regenerálja életesebbé, tempósabbá. Kikapcsolja az a priori ér­tékítéleteket; a régebben talán túlbecsült, elvont szellemi, s a talán kevéssé becsült testi tényezőket közös nevezőre hozza, leginkább egy mérték alap­ján, amely szerint minden annyiban jelentős, amint tömegeket képes foglalkoztatni és mozgásuknak irányt adni. így kerül művészet, tudomány, sport és film tarka egymásutánba, minden rangmeghatá­rozás nélkül. E rokon vonásokon belül vannak természetesen különbözőségek s azok épp a jellemzőbbek. A szel­lemi kiegyenlítettség ugyanis az angolszászoknál elejétől fogva adva van és megfelelő korlátok kö­zött, megfelelő nívómagasságban, megfelelő ered­ménnyel önként elintéződik. Ezzel szemben a szélsőségesebb németeknél ez a kiegyenlítettség nem faji jelleg, s csak a színvonalnak jelentékeny le­süllyesztésével szokott végbemenni, amint ezt­ a misz­­sziót régebben is elvégezték a derék Buch für Alle«, »über Land und Meer«, sőt »Velhagen & Klasing « is. Nem is egyebek az «Uhu , és a­­ Ma­gazin«, mint ezeknek megújhodásai a legutolsó di­vat szerint. A Querschnitt ezzel szemben nem hajlandó a nivellálásért mélyen alászálni, hanem éppen el­lenkezőleg, felteszi a nézőpontját olyan magasra, ahonnét szintén minden összefogható, mert min­den egyforma nagynak látszik, vagyis inkább egy­formán aprónak. Nagyszerűen meg lehet ebből a széles horizontú magasságból látni mindent, sőt a dolgok mögé lehet látni s a leendőkbe, kozmikus viszonylatokban. Határok természetesen nem látsza­nak meg onnét, se nemzetiek, se fajiak, lehullnak az előítéletek, lehullnak a hálván­yok, hiszen min­den olyan kicsi lesz és játékszerű, alig fontos és

Next