Literatura 3. (1928)
1928 / 12. szám - Hasznos mulatságok - Kreutzer Lipót: "Petőfi, a napisten"
432 kezében, amikor uj levél megy Széphalomról (január 31); ebben a levélben a következő sorok állanak: — Nem esik-e az Úrnak alkalmatlanságával a tollak megvétele, s bár úgy pakkolná be az Úr eggy csomó papirosba, hogy össze ne zuzattassanak . .. * Március 16-ika és 26-ika közt kelt az a kelet nélküli s az Akadémia kiadásában megjelent Levelezés XXI. kötetében tévesen 5117. helyre tett levél, amelyet Kazinczy Bártfay Lászlóhoz intéz s ennek utolsó sora igy szól : — A’ tek. Asszt kérem aláz, fizessen Szalay Lászlónak értem 2. azaz két forintot papirosban. Ez a levél akkor kelt, amikor Kazinczy már megkapta a kért tollakat ; ahhoz, hogy megköszönje a küldeményt, csak március 26-ikán jut hozzá, akkor is, mint a keltezésben Írja: sietve! Ez a levél igy kezdődik : — Édes barátom, Köszönöm a’ tollakat. Nekem nehány forintom van Tekint. Bártfai Lászlóné Asszonyságnál, méltóztassék kérem ott magát kifizettetni, s nekem balul nem venni, hogy oda fárasztom. Hasznos mulatságok A levél postscriptuma pedig igy szól: — Bártfayné Asszonyságot megkértem, hogy a 2ártot az Úrnak fizesse ki. Ne nézze az Úr azt szégyennek. Fiatal embernek kevés pénze szokott lenni. Ezt a levelet Kazinczy Bártfay Lászlóhoz irt levelébe tette és úgy küldte Pestre; erre vall a kelet nélküli, de minden részlete szerint ebbe az időbe illő levélnek utolsó pontja : — Olvassd meg a Szalaynak írt levelet, s add által neki a' Püspök csomójával... Ez után a levél után csak a május 21-iki Kazinczylevelet leírjuk, amely Szalaynak szólt, de ez már egyedül a Pyrker-féle Szent Hajdan Gyöngyei magyar példányinak az elosztásáról tárgyal — s többé a tollakról nem történik említés. A levélben, amidőn az agg költő ifjú barátját a tollak küldésére kéri, azt írja: tudni akarja, vájjon azok mennyibe kerülnek, hogy tudja, másszor mit kell értük küldenie. A sors nem akarta, hogy erre alkalom jusson, 1831 februárius 9-én ismét Pesten van ; akkor — talán — maga szerezte be a fogytán levő tollak pótlását, vagy talán a Szalay által küldött tollak voltak az utolsók, amelyekkel nagy nemzeti eszméjét oly hűségesen szolgálta. „Petőfi, a napisten“ Írta: KREUTZER LIPÓT A stájer fővárosban, ahol Petőfi Sándor gráci nyomdokát kutatom, ott láttam és ott szereztem meg az egyik könyvkereskedésben az Insel-Bücherei, táj lipcsei kitűnő irodalmi vállalat 351-ik kötetét, amely bennünket, magyarokat közelről érdekel. A kötetnek ez a címe: Alexander-Petőfi-Gedichte és Petőfinek több, mint ötven költeményét foglalja magában. A verseket Gragger Róbert, ez a korán elhalt, kitűnő irodalmi ember válogatta ki és pi kötethez ő irt utószót — befejező sorokat —, amelyekben érdekes és vonzó módon emlékezik meg Petőfi elhelyezkedéséről a világirodalomban. Gragger a maga pompás kis tanulmányában megemlíti, hogy Petőfi Sándor iránt Heine, Hermann Grimm, Uhland, Scherer, Nietzsche, a német irodalomnak, de a világirodalomnak is elsőrendű emberei érdeklődtek már akkor is, amikor Petőfit csak dadogó fordítások révén ismerték, ők Petőfi Sándor nagyszerű szellemét még ezekből a tétova fordításokból is megérezték. Nietzsche, amint ismeretes, Petőfinek néhány versét meg is zenésítette — és Bettina von Arnim 1850 január 16-án Jüterbogban ódát írt Petőfihez, ezzel a címmel: Petőfi dem Sonnengott — Petőfihez a napistenhez. Ez az óda a Gragger szerkesztette Petőfi-kötet bevezető verse és kellemes szenzációként hat, aminthogy ez a kötet a Petőfikultusznak, Petőfi külföldi megismertetésének a szempontjából nevezetes irodalmi esemény. Bettina von Arnim, Petőfinek ez a rajongója, Klemens Brentano híres német írónak a testvére, a német irodalomnak sokféleképpen érdekes szereplője, író maga is, aki mint igen fiatal leány Frankfurtba került, ahol az a kitüntetés érte, hogy bemutatták Goethének és a fiatal hölgy, mint annyian mások, akik a nagy ezermester közelébe kerültek, rajongó szerelemmel fordult Goethe felé, aki éveinek száma szerint akkor már a bibliai korhoz közeledett. Ezt a Bettinát érdekelték a nagy géniuszok és ámbár Petőfit verseinek csakis akkori primitív fordításaiból ismerte, mégis helyesen megérezte Petőfi Sándor lángelméjét. Amiként Chateaubriand, amikor Victor Hugónak első beszédét hallotta, a 18 éves Hugót enfant sublime-nek, fenséges gyermeknek nevezte, akként nevezi Bettina von Arnim Petőfit napistennek... Gragger Róbert a maga nevezetes tanulmányában elmondja, hogy Hermann Grimm Petőfi Sándort Homérosz és Goethe mellé sorozza és hármukat mondja a világirodalom legnagyobb költőinek. A német közönség a Petőfi-kötetből nemcsak Grimmnek ezt a megállapítását ismeri meg, hanem ízelítőt kap Petőfi írásaiból is ennek a kötetnek 54 versében. Itt persze sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a versek közül, amiket mutatóba közöl a német publikumnak ez a kötet, nem mindenik versnek jutott a kitűnő fordítás szerencséje. De így is pompás fordításban kapjuk legalább néhány versét Petőfinek, — Ludwig Fulda, Horváth Henrik, Lorenz Landgraf fordításai elsőrendűek. Kellemes szenzációja a kötetnek, hogy Ludwig Fulda, a mai német irodalomnak ez az erős embere, a Talisman, a Robinsons Erland és más jeles színdarabok szerzője, a Cyrano de Bergerac nagyszerű német fordítója, meleg érdeklődéssel odafordult Petőfi zsenije felé és A puszta télen. — Itt van az ősz, itt van újra, Szeptember végén, — ezt a három nagyszerű Petőfi verset németre fordította az Insel-Bücherei Petőfi-kötete számára. Talán azóta többet is már.