Literatura 6. (1931)

Gyomai Imre: A béke asszonya (Marcelle Capy)

HAZAI ÉS KÜLFÖLDI K­DÓ­S­ÍTÁSOK A BÉKE ASSZONYA. Párizs, 1931 április. A napisajtó még lánya-A nagy S­évér­iné tanítványa. A béke zászlóját már 1911-ben kibontotta Marcelle Capy. A marnei csata tömegsírjai fölött szövődő jajszimfónia, a meg­gyújtott vi­lág végtelen fájdalma vetette vérébe a tiltakozás tüzét. Még diáklány volt. A sorsa úgy indult, hogy a nyugodt családi otthonok, az új céljaik felé haladó ass­­zonysorsok egyik típusa lesz. De véres másfelé vetette. Már tizennégyben ki merte mondani, hogy nem. Férjével, a szocialista Brissonnal, la­pot indít, amelynek címe La Vague. Merész gesztus. Először csak szordinós hangon beszél sír­ja a lelkesedés tüzét. Virágos emberoszlopok tűnnek el a Kárpátok pere­mén, Champagne dombjain, a rheimsi katedrális tövében, a Dardanellák kő­szirt­jein, tengerek végtelen hullámaiban, de vétót senki sem kiált. A La Vague elkiáltja. Új lobogó. Csak a gyereküket veszített anyák áldják meg. Ez az áldás magasra emeli. Marcelle Capy tartja csontos kezében. Férje kidől mellőle, nem bírja a harcot. Az asszony, a finom diáklány egyedül halad célja felé. Merre? Az anyák már tudják. A pergőtüzek poklában állattá korbácsolt ember felfigyel a különös szóra. Tizenötben már háromszázezer példányban jut el a LaVague a harc­terekre. És a lap, amely fénykorának csúcspontját éri el, mégis elbukik. Mar­cello ekkor a szerkesztőségi asztal mellől feláll: új utakon indul régi célja: a béke apostolsága felé. Munkásasszonnyá lesz. És végig az emberiség legnagyobb, leggyászosabb kálváriáján, túl az egybeakadt szurony erdőkön, a lángszórók tengerén, a meg­gyújtott világtá­jak, városok, falvak, országok, generációk pusztulásán, a kezdettől a, végig, Marcelle Copy a békét hirdeti. A paralitikus tanár hajóját még talán vízre sem bocsátották, a tenger­alatti kábelek tizennégy pontját még nem hazudták világgá, amikor Marcelle Copy nagymesterével, Sévérine-nel nyíltan a béke szózatát, az országok össze­­ölelkezésének nagy szükségességét hirdette. A finom diáklányból érett asszony lett. Saint Germainben, Neuillyben, Trianonban diktátumokat fogalmaztak. A Rajnán, a Marneban még a­ holttestek ezrei úszkáltak. A papirosbéke meg­született. De a lelkek mélyén — mert akik diktáltak, így akarták —­ még a gyűlölet tüze égett. Marcello Capy megint megindult. Az ő békéje még mindég Gyomai Imre. Társaságban ne felejtkezzék el a Literatúráról!

Next