Literatura 13. (1938)
1938. január 1.
HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK Tizenharmadik évfolyamába lép a Literatura. Aki a háború utáni folyóirat-irodalom krónikáját lapozgatja, egykönnyen rájöhet, hogy rettentően nagy idő ez a tizenhárom esztendő; alig néhány folyóirat vitte eddig; az is csak azért, mert vagy nagy tőke, vagy erőteljes társadalmi alakulat, vagy pedig közhatósági támogatás állott mögötte. Most már elárulhatjuk: a Literatura mögött is állott egy hatalmas tőke becsületes célkitűzéseinek tisztes szolgálata —, s mögötte is állott erőteljes társadalmi alakulat — előfizetőinek lelkes tábora. Ezek nélkül már régmerült volna a lap, mint ahogy őgette és mellette annyi meg annyiasonló célkitűzésű folyóirat semmisült meg. Mi ellenben friss erővel megyünk az új évfolyam elébe. Hisszük, hogy olvasóink tovább is meleg szeretettel karolják fel a Literatura közérdekű és fontos munkáját. Segítségüket két irányban kérnék. Egyrészt emlegessék társaságban, baráti körben, kaszinóban, kávéházban a Literatura cikkeit, beszéljenek róla, teremtsenek mellette hangulatot. Másrészt, ha könyvkereskedőkhöz mennek, sose felejtsék el megemlíteni, hogy a kívánt könyvre a Literatura hívta fel a figyelmüket. Ez a támogatás nem kerül anyagi megterheltetésükbe, viszont nagyot lendít a lapon, amely tavaly egy mukkanás nélkül vállalta a papírdrágulás terhét s nem iparkodott azt olvasóira áthárítani. Kérjük, méltányolják a Literatúrának ezt a magatartását azzal, hogy segítenek a lapnak új meg új köröket megnyitni, terjedését előmozdítani.* Ae F éa-ügy nem egy írónak vagy egy kisebb írói közösségnek, a falukutatóknak, a magánügye már. Ma már minden józanul gondolkozó ember tisztában van vele, hogy itt a minisztériumok s egyéb közhatóságok hihetetlen tévedések egész sorozatát követték - E sorok írójának magának mondotta az utóbbi két hét leforgása alatt egymástól függetlenül két akadémikus — az egyik egyetemi tanár, a másik egy országos intézet vezetője —, hogy hasonló címen nyomban ő elle nők is indíthat az ügyészség eljárási, történelmi kutatásaik legalább is annyira »felforgatók«, mint a Féjáéi, meg a többieké. Jellemző itt Szekfü Gyula alapvető írása erről a kérdésről a »Korunk Szava« december 15-iki számában. Szekfű tanulmánya ezzel a felszólítással végződik .Az igazságszolgáltatás legfőbb érdeke ezek szerint, hogy az utóbbi hónapokban, reméljük, úgyis csak átmenetileg megnyilvánuló vádemelési gyakorlat megváltozzék, hagyja a széllemet szellemnek, a lelket léleknek, s akkor a földi igazság is könnyebben emelkedhetik fel és inkább megközelítheti el nem érhető égi mását«. — Rendkívül sokat mondó a Prágában megjelenő Uj Szellem entrefilet-je is ebben az ügyben. »Soha annyi levelet — mondja a lap decemberi 1-i száma — és megrovást nem kaptunk a szlovenszkói magyar ifjúság köréből, mint a Féja-üggyel kapcsolatban... Elemi erővel tört ki az elégedetlenség, csak most láttuk valójában, hogy a szlovenszkói magyar ifjúság, még az úgynevezett »konzervatív« és »hivatalos« ifjúság is mily határozottan Féjáék mögött áll... Magyar szempontból, éppen a hozzánk érkezett rengeteg levél és intés hatása alatt, égetően fontosnak tartjuk Féja Géza, Kovács Imre, Illyés Gyula teljes rehabilitását, s ha kell, bizonyítékokkal szolgálhatunk arra, hogy a szlovenszkói magyar ifjúság magyar nemzetérzésének egyik lényeges kérdése a magyar népies és szociális irány magyarországi sorsa. Ezt eddig nem is láttuk oly tisztán, mint most. — Értsék meg az illetékesek, hogy Magyarország mai helyzetében a gondolat és a tudományos kutatás sza