A Magyar Filozófiai Társaság közleményei 15-17. (1905)
1905 / 15. füzet - Böhm Károly: Az "Idea" és "Ideál" értékelméleti fontossága
A MAGYAR FILOZÓFIAI TÁRSASÁG 1905 április 2-án dr. Bokor József elnöklésével felolvasó ülést tartott a következő tárgysorozattal : 1. Böhm Károly : Az «idea» és «ideál» értékelméleti fontossága; 2. dr. Weszely Ödön : A tudományos pedagógia feladatai. AZ «IDEA» ÉS «IDEÁL» ÉRTÉKELMÉLETI FONTOSSÁGA. Az «idea» szóhoz, történelmi használata közben, oly sokféle jelentés fűződött, hogy az összes rá vonatkozó kérdések kifejtéséhez nem egy rövid cikk, hanem egy vaskos kötet sem volna elegendő. Egy fogalomnál, mely az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja s a rajongó hívők és higgadt kétkedők táborára osztja, oly sokfelé fordul a kutatás, hogy az anyag bősége a szó jelentését is beláthatatlanul tágítja. A pszichológust az idea és ideál eredete és alkata vonzza; a historikusnak ez aranyalmák fajainak s történelmi szereplésük megállapítása igér gazdag szüretelést; a metafizikus a gondolat eredtető gyökere iránt érdeklődik s azon kérdést veti fel magának : szubjektív kép-e vagy objektív, transcendens valóságnak felel-e meg az idea? Jelenleg tudtommal ilyen egységes munka még nincs megírva. Ricardou műve «De ridéal» (1890) pszichológiai eredetét s ontológiai alapját igyekszik feltárni; az esztétika a művészet terén, a história a történelmi események labirintusában kutatja jelentőségét. Ha mindezekre a kérdésekre felelnénk, csak akkor lehetne ezen varázsszónak különféle jelentéseit megmagyarázni és akkor el lehetne dönteni azt is, vájjon a sokféle használatban mikor alkalmazták illetéktelenül és mikor beszéltek ideákról az egyedül helyes jelentésben. Ezen cikknek feladata nem az, hogy a fenti kérdésekre kimerítő feleletet adjon; főcélja azon szerepnek feltüntetése, melyet az idea és ideál az értékelméletben játszik, vagyis: az Filoz. Társ. Közl. XV. I