Magyar Géniusz, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-04 / 6. szám
1894 MAGYAR GÉNIUSZ A HÉT. — Kétféle szempont: melyik lesz a győztes ? — Vérpiros földelű könyv fekszik előttem. Jean Grave irta. Az anarchiáról szól. A társadalom haldoklik, írja. Oka: az állam, mely csak katonát tud követelni és adót. Az egyén szabadságát §-okkal, meg rendőrökkel korlátozza. Hát halál az államra ! Oh, mily szép lenne, ha állam, és rendőrök nélkül élhetnénk szabadon, vágyaink, hangulataink, hajlamaink szerint! Oh, mily szép lenne, ha az emberiség igazi, eszményi czéljait szolgálva, élhetnénk a tudomány, művészet és jóllét gyarapításának ! Hát halál a bourgeoisera ! — — Vaillant hóhérjának piros talárja rikít ki a háttérből. Dob pereg s trombita harsog. «A párisi úr» igazítja a guillotine csavarjait. Pap nélkül, fölemelt homlokkal s körülvágott inggel lép oda a halálra ítélt. A kis leányának a naiv kaczagása cseng még a fülébe. De mosolyogva dugja be fejét a «pápaszembe» s a gép sivitva csap le a nyakára. Brr! Tarara! Brrrr! ... A tetemre meg ráborul a fehér lepel. — — Hát halál a bourgeoisera! * Kis-Bügördön pedig prédikál a káplán úr: «Látjátok híveim, hová vezet az istentelenség ? Megátalkodott gyilkosságra, embervérre vágyásra. Most már nincsen szegény Frankhion biztonságban, sem az emberi vadállatoktól, sem tulajdon véreitől. Most már félve lépnek ki az utczára, ha vájjon nem hág-e a lábuk dynamitbombára ? Félve ülnek be a kocsiba, ha vájjon nincs-e elrejtve az ülés alatt dynamitbomba ? Félve mennek a képviselők a kamarába, hátha ismét bombát dob közéjük az elvetemedett, istenétől elfordult, erkölcsi érzésétől megfosztott vadállat ? Színházban nem mulathatnak szabadon, mert hátha közéjük csap az emberiségéből kiszabadult vad, embertelen érzés vezette gyilkoló düh ? «Látjátok híveim, mire vezet a hitetlenség? «Most már nincs se hitük, sem istenük, sem erkölcsük. Lopnak, rabolnak, csalnak, vesztegetnek, mert nincs családjuk, nincs meg a házasfelekben az isteni kötésen alapuló tudat, nincs szentsége frigyeknek, nincs igazi lélekből fakadt érzés, mely a házasfeleket egybefonja, mint Jézus híveit. «Ezért kufárkodás jön a házasság. «Ezért adásverési szerződés’ a házassági együttélés. «Ma nálam vagy, ma szeretlek. «Holnap meguntalak, el veled ! «És ezt az állapotot akarják becsempészni közénk ? «Látjátok híveim, látjátok !» * És a mi érzésünk, mely népgyűlések tartását követelte, pediglen bevált. Az egész ország megmozdult ! A szabad, kicsinyes szempontoktól ment, igazi liberális felfogás győzelmeskedett az egész hazában mindenütt. A reverzálisok ellen tiltakoznak mindenfelé. És szóltanak vala igy : «A tiszta családi béke nem a hókuszpókuszon alapszik. A mindent átölelő szeretet, melya férfit a nőhöz, a nőt a férfihez vezeti, volt, lesz az igazi családi érzés forrása. «Ez az érzés nem a hiten alapszik, hanem a lélek diszpozíczióján. Minő fájó, sértő tudat volt, hogy szerelmemért nekem erőszakot kellett tennem őseim vallásán. «Én hiszek az Istenben, jó katholikus, jó protestáns vagy jó zsidó akarok maradni. «De a feleségemnek kiszemeltem azt a más hiten levő leányt. Hát mért kellessék vagy egyiküknek ezért hitet cserélni ? «Maradjon meg mindenki a maga hitében. «Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. «Oh, hogy fájhat egy előkelő szellemű embernek, mikor oda ment jegyesével a paphoz: — Főtisztelendő úr, szeretem ezt az embert, felesége akarok lenni. De törvényeink értelmében — szólott a mátka — csak úgy lehetek a neje, ha hitemet elhagyom. Hát protestánssá leszek. . És a pap rámennydörög a reszkető leányra. Pokollal, ördöggel, purgatóriummal dobálódzik. És mikor abban a szerelem erősebb, mint az ördögtől való félelem s kéri, hogy kijelentéséről adjon Írást, igy ordít rá a pap : — Pokolba nem adok útravalót ! «Hát mire való az ilyesmi ? «Művelt lelkű, rendithetlen meggyőződésű, igaz hívőt miért kellessék kikergetni a hitéből ? “Hisz ez a reform a papok mellett, az ő tanaik érdekében íródott. Meg akarja őrizni a híveiket/» Ez a két álláspont harczol most egymással ! — Kié az igazság ? — Bizonyosan a liberális párté. — Kié lesz az igazság ? — ? ? * A «Figaro» most megírhatja, hogy kivel minő mulatságos dolog esett meg. A legmulatságosabb pillanatom az lesz, ha a liberális elvek győznének! Lazzaroni Esengő hő szerelmi számra Ha gúnykaczaj lesz a válaszod, — Ne hidd, hogy gyötrő fájdalomban Szívem megtörni láthatod, Ne hidd, hogy eltiporva, fájva, Vérezni látod szívemet; — Megzavar majd a kaczagásban, Hogy én is kaczagok veled! Esengő hő szerelmi számra, Ha az lesz majd a válaszod, Hogy kebelemre rá borulva Zajongó szívem hallgatod;... Mielőtt összecsókolhatnám Szemeid, arczád, ajkadat: — Leborulok kis lábaidhoz És jól kisírom magamat ! Csokonay Árpád: SZILÁGYI LAJOS. KATA. 83