Magyar Géniusz, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-06 / 41. szám

1895 MAGYAR GÉNIUSZ éreztetheti. Oly gyűlöletes az egyik, mint megvetendő a másik. A szabadság földjén történ­hetik ez ? A kérdés jogosult, de a fele­let reá az, hogy szomorú kivé­tel, mely nem semmisítheti meg a szabályt. A­ szabadság földje! A német újságírók, kik kö­zöttünk vándornának, el voltak telve ezzel a szabadsággal, s az igazi liberalizmusunkkal. Könnyező szemekkel nézték a magyar vendégszeretetnek, a magyar polgári tisztességnek, és főkép az egyenlőségnek szép példáit. Bizony irigykedtek. Még­pe­dig méltán, mert onnan jöttek, a­hol van mit irigyelni, ha a modern szabad szellem példáit látják. Volt erre példa a múlt héten, még­pedig hatalmas . Október elseje nevezetes pil­lanata volt a modern Magyar­­országnak, elindultunk egy új mesgyén, de megállani az új út elején nem szabad. Akkor könnyen lecsaphat az ellenséges áramlat, haladni kell hát tovább és mindent, mi utunkban áll, f elseperni. Múzeumokat állítanak fel országszerte. Az előítéleteket rakjuk majd ezekbe az újonnan felállított múzeumokba. Hadd rozsdá­sodjanak meg ott. Új fegyvereket kell vernünk és azokat használva, arra törni, nehogy rozsda marja őket. A pietással most nem sokra megyünk. E pillanatban, a harcz közepett, lőporra és nem szentelt vízre van szükségünk. Az ördögöt nem lehet kifüstölni odújából, hanem ki kell ölni,­­ hogy aztán kacsaghassuk. Üdvözöllek tehát október elseje, az új Magyarország határ­köve, mely új kilátást nyitottál, az igéretföldjére, a szabadelvű, nagy, erős Magyarországra! For­ever! Lazzaroni. ADATOK A HÁZASSÁG TÖRTÉNETÉHEZ. gyűjtötte: Fr. Emil. 2 ]ra]||P^i­AZÁNKBAN sem különbek a viszonyok; e sorok szűk­­ keretén belül csak egy a 16 ik század végén hozott törvény érdekes bevezetését akarjuk közölni, mely ír. hazánk e korbeli állapotát hivatalosan illusztrálja; az 1559:36. t.-czikk bevezetése következőképen szól: «Item, quia inter cetera peccata et enormia facinora, quae in hoc regno Hungáriáe et Slavoniae vigent, illud etiam non postremum est, quod sunt nonnulli, qui divini praecepti ac honestatis imnemores, vel plures, quam unam uxorem ducunt, vel autem, ut libidini suae indulgeant et serviant, relicta ant interemta prina, alteram super inducunt . . .» (Magyarul: «Szintúgy mivelhogy egyéb vétségek és súlyo­sabb bűntettek közt, melyek Magyar- és Slavonországban elő­fordulnak, nem a legutolsó az, hogy vannak némelyek, kik meg­feledkezve az isteni törvényről és a tisztességről, egynél több feleséget vesznek el, vagy pedig, hogy buja vágyuknak enged­ Az új esztergomi híd megnyitása: Kedélyes társaság a díszhajó fedélzetén. 671 Az új esztergomi híd megnyitása: A lúd.

Next