Magyar Könyvgyűjtő, 2001 (1. évfolyam, 1-10. szám)
2001-01-01 / 1. szám
Drectori salutemi Üdvözlet az olvasónak! Ifjúkoromban Szerb Antal világirodalom történetéből ismertem meg ezt az üdvözlő formulát, mellyel először az ókorban és azóta még oly sokszor köszöntötték műveik olvasóit a szerzők. Újságunk nem önálló mű, csapatmunka eredményeként jött létre, mégis indokoltnak érzem az ókori formula használatát, mert az elkészítésében részt vevők valamennyien - nevük az impresszumban, a cikkek végén és e sorok alatt olvasható - komolyan véve vállalt feladatukat, teljes odaadással dolgoztak régi vágyunk teljesítésén, s ehhez bizonnyal méltó a régies köszöntés. A Magyar Könyvgyűjtő kiadója, főszerkesztője és munkatársai valóban régi vágyukat valósítják meg azzal, hogy a nyilvánosság elé lépnek a könyvgyűjtőknek, régiségek kedvelőinek szánt folyóirattal. A Magyar Könyvgyűjtő újságcímet nyilvántartásba vevő Művelődési és Közoktatási Minisztériumi (a hivatalt akkor így nevezték) határozat keltezése 1997. május 9. Persze a nyilvántartásba vétel kérése már körvonalazódott elképzelés megvalósításának első lépcsője volt, az alapötlet jóval korábban megfogant. Az újság címe is a múltban gyökerezik: 1939-ben jelent meg Makkai László-M. Horváth Magda gyűjteményes bibliográfiája, A magyar könyvgyűjtő kézikönyve, amely az 1990-94-ben kiadott, az „új” szóval kibővített című párjával együtt (Szinainé László Zsuzsa monumentális munkája) azóta is az antikváriusok alapkönyvének számít. Újságunk címe, amellett, hogy önmagában is megállja a helyét, hiszen tökéletesen kifejezi az újság tartalmát, ezekre az alapkönyvekre is emlékeztetni szeretne, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy évtizedek múltán majd úgy emlegetik bekötött évfolyamainkat az akkori antikváriusok, ahogyan a maiak a Makkai-Horváthot. Ezek után nincs más hátra, útjára bocsátjuk lapunkat, reménykedve olvasóink szeretetében. Chissguest: Köszönjük a lap elkészítéséhez nyújtott segítségét Blastik Juditnak (Nyugat Antikvárium), Csanádi Péternek (Anonymus Antikvárium), Gombkötő Györgynek (Uránia Antikvárium), Király Gézának (Parnasszus Antikvárium). Gyűjtemény Klimó püspök nem volt könyvgyűjtő, az egyetemalapítás szándéka vezérelte, de az engedélyt ehhez nem kapta meg, pedig a könyvtárat is ennek reményében hívta életre. Nem ritkaságokat keresett, hanem esztétikai értékeket, minden szakterületen a legjobb könyveket. Minden tudományterület régi és akkor modernnek számító elméleti munkáját felkutatta, elárverezett hagyatékokat vásárolt. Kapcsolatai révén Bécsből, Rómából, Londonból, Brémából is érkeztek szakkönyvek. - Kiterjedt levelezést folytatott egy-egy értékes darab megszerzésért - mondja a hagyatékot több mint tíz esztendeje kezelő Móró Mária Anna könyvtáros. A gyűjtemény alapja az 1736-48 között pécsi püspökként tevékenykedett Berényi Zsigmond háromezer kötetes, jelentős részében teológiai, liturgiai, jogi és történeti munkákból álló könyvtára volt, amit a káptalan ezer kötetnyi, hasonló tartalmú könyvével együtt Klimó püspök megvett és minden tudományterületre kiterjedően gyarapított, így a klasszika filológiától, a matematikán és a csillagászaton át egészen az orvostudományig, amelynek minden területe képviseltette magát. Papírkészítő mester Klimó püspök az egyetemalapítást annyira komolyan vette, hogy teljes infrastruktúrát akart teremteni: papírkészítő mestert hozott Pécsre, akinek átengedte a legjobb püspöki malmot, nyomdászt hívott és az egyházmegyébe olyan fiatal papokat, akiket felkészültségük és tudományos érdeklődésük alkalmassá tett volna az egyetem alapításra. Az ő segítségükkel gyűjtötte a könyveket. Klimó püspök halálát követően, 1777 után, Eszterházy Pál László püspöksége alatt a gyűjtemény még gyarapodott, főként egykorú francia művekkel bővült. Az őt követő püspökök már nem fordítottak rá gondot, a vásárlások megszűntek, csak 1828-ban, az egyházmegye élére került Szepesy Ignác személyében támadt ismét tevékeny pártfogója a könyvtárnak. Egyetemalapítási szándékát Szepesy Ignác sem tudta megvalósítani, de létrehozta a Joglyceumot, bölcsészeti évfolyammal bővítette a Szemináriumot, s megépítette 1830-ban a város központjában a Székesegyház közelében, a könyvtár jelenlegi épületét. 1832-ben itt helyezték el a Klimóte gyűjteményt. A könyvek elrendezésénél az elsődleges szempont az esztétika volt: az egyik terembe az aranyozott gerincű, barna kötésűek, a másikba a fehér bőrbe, vagy papírba kötöttek kerültek, a középső terembe a saját szerzeményű, piros címkével ellátott, a reformkori magyar könyvtermés legjavát felvonultató mintegy négyezer kötet. Az elhelyezés másik szempontja a statika volt, tehát a nagy, nehéz darabok kerültek a polcok aljára, a kisebbek feljebb. Ez a rendszer megkövetelte az új katalógusokat, amelyek segítségével a keresett könyvek megtalálhatók. Két lelkiismeretes könyvtáros, Vajdás János és Gradwohl Eduárd hét évig dolgozott rajta. A három vastag katalógus a leírásokat a szerzők nevének betűrendjében tartalmazta, de készült három vékonyabb szakkatalógus is. A korrekt, tisztességes leírás egyetlen hibája, hogy 1837-ben lezárták, és a gyűjteménybe később került könyveket nem tartalmazza. A könyvtár sorsa kezdetektől a pécsi felsőoktatáshoz kapcsolódott. 1848-ig folyamatosan bővült is az állomány, azonban miután a Joglyceum diákjai, tanárai nem- is^nyvtáralapító ^simó püspök Az ország első nyilvános könyvtárát ^Pécsett hozták létre. £Horia prerezia 1751-ben nevezte ki ( KümoGyörgyöt pécsi püspöknek, aki 1774-ben hívta életre a püspöki könyvtárat. JPdagy*ír4 renov’gruito A püspök portrészobra a könyvtárban