Magyar Könyvgyűjtő, 2004 (4. évfolyam, 1-10. szám)

2004-03-01 / 1. szám

I íme, most mégis van Magyar­ Könyvgyűjtő, még ha havi­laptól szokatlan módon is, a fe­délen az áll: IV. évfolyam 1. szám, 2004. március, és ráadásul ezt is áprilisban kapták kézhez az előfizetők. A lemaradást né­hány hónap alatt behozzuk, és év végéig megjelenik majd az év­folyam mind a 10 száma. Ezt megígérhetjük bátran, mert bátorságunk alapja az eh­hez szükséges anyagi fedezet rendelkezésünkre áll a magyar kultúra — anyagi értelemben vett­­ legnagyobb támogatója, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kultu­rális Alapprogram jóvoltából, és a mellettünk hűségesen kitar­tó előfizetőink jóvoltából. A kettő együtt teszi lehetségessé a Magyar Könyvgyűjtő megjelentetését, egyik sem nélkülözhe­tő erőforrásunk. Támogatásukat itt is köszönjük. Munkánk során erőt ad számunkra - és így nem csupán pénzügyileg erőforrás -, támogatottságunk puszta ténye, hi­szen az előfizetők azzal, hogy előfizetik, az Alapprogram az­zal, hogy támogatja, egyben azt is jelzik, hogy munkánkat tá­mogatásra méltónak ítélik meg. Ez pedig napjaink kulturális tevékenységek számára nem éppen ideális légkörében különö­sen fontos számunkra, mert értelmet ad munkánknak. A magyar könyvkultúra születésének időpontjául a hagyo­mány szerint a legrégebbi magyarországi nyomtatvány, a Hess András által alapított budai nyomdában kinyomtatott latin nyelvű Cronica Hungarorum megjelenésének évét, 1473-at fogadjuk el. Már az ötszázadik évforduló sok-sok kiadvánnyal is történt megünneplése óta is eltelt egy emberöl­­tőnyi idő. A magyar könyvkultúrának ez a gaz­dag öröksége az, ami kimeríthetetlen kincsesbányája tudományos műhelyek­nek, kulturális lapoknak, könyvkiadók­nak, a magyar szellemi életnek és a maga szerény lehetőségeivel a Magyar Könyv­gyűjtőnek is. A könyvkultúrának a bib­liofilla sajátos része, a maga önálló törté­netével, kiemelkedő személyiségeivel, különleges szokásrendszerével, speciális jellemzőivel együtt. Részeként az egész­nek, a Magyar Könyvgyűjtő ennek a te­rületnek a havilapja, szándéka szerint a nagy elődök munkáját folytatva. Munkáját igen, sorsát remélhetőleg nem. A Magyar Könyvgyűjtő, ahogyan a két világháború között előszeretet­tel aposztrofálták kiadók - mai szóhasználattal élve - „célcso­portjukat”, a „művelt nagykö­­zönség”-nek szánt bibliofil la­pok munkájának folytatója sze­retne lenni. Ilyen kettő volt ak­koriban, a Könyvbarátok Lapja és a Magyar Bibliofil Szemle, ki­váló elődök, büszkék lennénk rá, ha majdan így gondolhatná­nak ránk is utódaink. Őszintén megvallhatjuk azonban, sorsukban nem óhajta­nánk osztozni - noha majdnem „sikerült” -, és persze semmi biztosíték arra nézve nincsen, hogy ezt máris elkerülhettük volna, számunkra marad tehát csupán a reménység... A két említett lap sorsa néhány évi létezés után a megszűnés lett, elsősorban és döntően anyagi okokból. Mindkét lap két évig jelent meg, az utódoknak magasra téve a mércét, ám a je­lek szerint ama „művelt nagyközönség” mégsem volt elég nagy, a mecénások kitartása sem volt elegendő, emiatt tényke­désüket beszüntetni kényszerültek. Korábbi évfolyamaink­ban felidéztük már a magyar Bibliofil Szemlét, Pogány György a magyar bibliofiliáról szóló sorozatában leírta törté­netüket, emiatt itt nem részletezem tovább a két lap szomor­kás históriáját, továbbá azt hiszem, éppen a szomorkás hangu­lat nem illik most ide. Most örülünk. Örülünk, hogy a Magyar Könyvgyűjtő mégis megjelenik, picivel kisebb terjedelemben, kisebb pél­dányszámban, ismét visszatérve a kezdeti állapothoz, azaz ki­zárólag előfizetők részére készítve, ke­reskedelmi forgalomba nem „kihelyez­ve”, vagyis példányonként csak a szer­kesztőségben árusítva. A megszorítások oka természetesen pénzügyi: szűkös ke­retből kell gazdálkodnunk, ám mégis a legnagyobb öröm: sikerült elérnünk, hogy lapunk teljes egészében színes nyomtatással készüljön. Ez nem csupán a szemnek vonzóbb látványt jelentő oldalakat eredményez, hanem tartalmi változásokhoz is hozzá­járul: bátrabban gondolhatunk olyan té­mák feldolgozására, amelyek illusztrá­ciója esetében fontosak a színek. Örüljünk hát együtt: van Magyar Könyvgyűjtő, Kiss József Szerkesztőség Lesz Magyar Könyvgyűjtő és a Magyar Könyvgyűjtő, legalább egy évig még, azaz 2004-ben bizo­nyosan lesz. Olvasóink emlékez­hetnek, 2003­ decemberében megjelent számunkban elbúcsúztunk, anyagi okok miatt fel kellett függesztenünk a lap meg­jelentetését. Gyűjtemény • Ex Libris • Antikvária • Bibliofilia Praxis • Bibl­iohistória • Habi.nt si a fata libei.ii .

Next