Magyar Minerva 6. (1935)

1935 / 1. szám - Octavian Goga - Bitay Árpád: Előszó "Az ember tragédiájá"-hoz

Octavian Goga: Előszó „Az ember tragédiájáéhoz, mérget csöpögtetett keserűsége kelyhébe. Ez a magányosságba és szótlan felháborodásba temetkező, elvonásra hajló Lélek a maga, tanulmányokkal bővült látókörével és saját szenvedésétől táplált végtelenszomjazásával, na­­­gyon kevés ponton találkozott a körülötte folyó élettel. Régi, még ifjúkori szívbaja ölte meg 1864-ben. „Az ember tragédiája” Madáchnak egyetlen nagy irodalmi értékű mű­ve. Mindaz, amit megelőzőleg írt, csak előkészület számba mehet az idők árnyékában szövődő nagy dalhoz s csak annyiban érdekel, amennyiben ennek a megértéséhez adatokat nyújthat.Számtalan tanulmányt közöltek már erről a drámai költeményről s a jelen sorok célja egyáltalában nem az, hogy növelje a számukat. A román olvasó számára azonban, aki első ízben áll szemben ezzel a kínzó tragédiá­val, ki kell emelni a tárgy mély értelmű bölcseleti jelentőségét s azokat a szokatlanul találékony művészeti eszközöket, amelyekkel a szerző szándé­kait megvalósította. Madách a kor irodalmi légkörétől körülvéve, nyilván­valóan Goethe „Faust”-jának, Byron ,,Káin”-jának s itt-ott Shelleynek is a hatása alatt, de megőrizve felfogása függetlenségét, valamint lángelméje ragyogását is, amely megnyitotta előtte a követendő utat, megoldandó kérdésként az egész emberiség sorsát, magát ennek a végtelen kozmikus harmóniában levő planétának a célját és rendeltetését veti föl. Mint a ,,Faust”, amely ugyanarra a titokra tör, Madách drámája is az örök em­beri szüntelen harcát meghatározó jó és rossz, hit és tagadás erkölcsi kettő­ségén épül föl. De eltérőleg a többi szerzőtől, Madách ennek a harcnak az elvét az emberiség időfolyamába ágyazza be és a múlt legjellemzőbb lapjairól vett töredékeket sorolva fel, valamint prófétai hangokat ütve meg, a jövőt ille­tőleg valóságos világtörténelmet vázol fel, még pedig cikázó villám­­fénynek­­,Az ember tragédiája” a múlt század nagy könyvei közé tartozik. Több mint húsz nyelvre fordították le s ma is otthonos a külföldi szín­padokon, ahol a nagy irodalmi értékű műveket kedvelik. Bécsben, a Burg­­theaterben sorozatos előadásokat ért meg a múlt évben, amikor a 8. német fordítása jelent meg. Románul most jelenik meg először s az olvasók ítélete dönthet a fordító törekvéseinek értékéről. Fordította: BITAY ÁRPÁD OCTAVI­AN GOGA

Next