Magyar Pedagógia 52. (1943)

1943 / 1-2. szám - BODA ISTVÁN: A magyar személyiségre szabott nevelés és Széchenyi nevelői zsenije I.

A MAGYAR SZEMÉLYISÉGRE SZABOTT NEVELÉS ÉS SZÉCHENYI NEVELŐI ZSENIJE.* (Első közlemény) I. Zseni és magyar zseni. 1. Széchenyi nem volt rendszeres kutatója egyetlen szaktudo­mány végső alapjainak és elméleti felépítésének sem, még a gazda­ságtannak sem, a politikának sem, természetesen a neveléstannak sem. De tanításaiban benne rejlik egy mély és igaz — és meglepően egységes — rendszeralap, éspedig a legkülönbözőbb elméleti és gyakorlati probléma-területeken Széchenyi tanainak végső és mély rendszer-alapjait máig ki nem bányásztuk eléggé. Ha e mélyen rejtőző kincsből az 1941-iki Széchenyi-év új értékeket fog felszínre hozni, meggyőződésünk, hogy ez hatalmas értékű szolgálattal se­gíthetné előre az egyetemes emberi szellem sajátosan magyar színezetének szabadabb és teljesebb kibomlását, a teljes kibonta-­kozottságra máig el nem juthatott sajátosan magyar szellemiségnek öntudatosabb, biztosabb, diadalmasabb lendületű kiteljesedését,­­ hogy hatékonyabban, áldásosabban termékenyítse meg a magyar gyakorlati életet is. A mondott alaptény az érdekes problémák egész sorát vetíti elénk. Csak kettőre keresünk most feleletet: 1. Hogyan lehetséges, hogy az élet és a tudományok fejlődésével a minden ízében gya­korlati beállítódású Széchenyi tanításainak elméleti értékét is egyre csak növekedni tapasztaljuk, e tanításokban nemcsak gyakorlati, hanem tudományos, sőt bizonyos tekintetekben egyenesen filo­zófiai vonatkozásokban is­ egyre újabb és újabb értékeket fede­zünk fel, éspedig — amint mondottuk — a legkülönbözőbb emberi élet- és tudományterületeken? A kérdésre egyetlen szóval, egyetlen jelzővel felelünk: Széchenyi zseni, lángelme volt. A zseni pedig, a valóban zseni soha sem szakköris: minden igazi lángelme — szel­lemének nagyobb egyetemessége által — több irányban képes rend­kívüli teljesítményekre, hiszen másoknál kötetlenebbül, mintegy »autonóm«-abb szellemmel, eredetibben, másoknál mélyebbre és gazdagabban lát. Mert igazat lát, igaz lényegeket, mélyről felfogva és nagyszerűbb összefüggésekben, így egy Michelangelo, egy Lionardo da Vinci, egy Goethe, de egy Zrínyi Miklós is, vagy egy Bolyai János, vagy egy Széchenyi is. Az igazi zseninek lényege — egész sor egyéb, benső feszültségi, energetikai, érzelmi. * Előadás a Magyar Paedagogiai Társaságnak 1941. november 15-én tartott felolvasó ülésén.­­ Ezúttal a kérdés nem foglalkoztathat részletezően, de tanulmányunk végén röviden visszatérünk reá. Magyar Paedagogia LII. 1—2.1

Next