Magyar Pedagógia 68. (1968)
1968 / 1. szám - LADÁNYI ANDOR - PÁLMAI KÁLMÁN: "Új időknek titkos munkása" – emlékezés Király Györgyre
iskolában (jelenleg Eötvös József Gimnázium) kap tanári állást, és ott működik 1919-ig. Tanári munkája mellett — melynek méltatására még visszatérünk — tudományos fejlődése gyorsan halad előre, tanítás és kutatómunka nála harmonikus egységet alkot, cikkei, tanulmányai sorra jelennek meg, felkészültsége ,,bámulatos és valósággal félelmetes”. Pályafutása nyílegyenes, a tudományos szakkörökben egyre inkább nyilvánvalóvá lesz, hogy ,,a régi magyar irodalomnak ez az elmélyült, alapos és világirodalmi látókörű kutatója előbb vagy utóbb egyetemi katedrát kap . . .”. E felhőtlen képet csak súlyos betegsége, korán szerzett tüdőbaja árnyékolja be. Csendes, szerény, visszahúzódó, látszólag apolitikus ember volt. „A napi politika lármája nem izgatja” — írja Turóczi-Trostler József —, de kezdettől fogva a progresszív gondolat s kultúrprogram mellé köti le magát.” Benedek Marcell szerint is: „Becsülettel kivette a részét a tanárság és a tudományos egyesületek működéséből, a ,radikálisok’ oldalán . . . Politikával — hangosan legalább — nem foglalkozott.” 1910 óta az Országos Középiskolai Tanáregyesület tagja, 1913. októberétől a Budapesti Tanári Kör választmányi tagja. A Körben első nyilvános szereplésére 1913. áprilisában kerül sor, amikor az „Ifjúsági könyvtáraink ügye” c. előadásában megsemmisítő kritikát gyakorol az 1912-ben kiadott SzEMÁK-féle „Ifjúsági könyvtárjegyzék” felett. E jegyzék használatát a VKM nem sokkal előbb tette kötelezővé és ennek alapján rendelte el a középiskolai ifjúsági könyvtárak revízióját. Király György fellépésének haladó jellege kétségtelen. Ezekben az években, Ajtonyi és Zichy minisztersége, Barkóczy működése idején jelentősen megerősödött az oktatáspolitikában, a közoktatásügy irányításában a reakciósklerikális befolyás. A klerikalizmus „a maga vészes befolyásával — írta КтДс/Y György — ráterpeszkedett az államkormányzat minden kulturális területére.” Benedek Marcell szerint pedig: „Mint a tintafolt a fehér abroszon, úgy terjedt szét a sötét klerikális szellem a középiskolákban.”9 Király György fellépése a haladó pedagógusok e politika elleni küzdelmének része volt.10 E fejlődésvonalba esnek a radikális Szabadgondolat c. folyóiratban 1913—14-ben megjelent, közoktatáspolitikai cikkei is. A háború okozta politikai visszaesés után, 1918. nyarától a haladó pedagógusok szervezkedése ismét erősebb ütemet vett. A tanárok növekvő elégedetlenkedés 4 Literatúra, 1937. 405. 1. 5 Bóka: I. m. 564. 1. 8 Trostler József: „Király György emléke. Élete és irodalmi működése”. Bp. 1922. 6.1.; Benedek Marcell: „Az utolsó évek”. (Nyugat, 1922. 680. 1.) 7 Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1912/13. évf. 823—834., 937—945. 1. 8 Hivatalos Közlöny, 1913. 76—77. 1.; Szemák István: „A magyar ifjúsági irodalom története” Bp. 1924 . 9—10. 1. 9 Szabadgondolat, 1914. 168.1.; Benedek Marcell: „Naplómat olvasom”. Bp. 1965. 195.1. 10 Az „Ifjúsági Könyvtárjegyzék” bevezetése szerint ugyanis „veszedelmes” nemcsak „a két nemnek egymás közti viszonyát illető eseményeknek, tetteknek elbeszélése ... az érzékcsiklandoztató, érzéki vágyakat ébresztő helyzeteknek, jeleneteknek, képeknek, alakoknak leírása . . . bizonyos dolgoknak részletező meghatározása, fejtegetése”, hanem „a valláserkölcsi elveket megingató, vallási intézményeket kigúnyoló tanoknak, nézeteknek hirdetése . . . Az ilyen munkákat természetesen semmi szín alatt sem vehettük be a jegyzékbe, ha máskülönben műbecsüket tekintve még oly jelesek, értékesek voltak is. Ki kellett rekesztenünk továbbá az olyan munkákat, melyek hazafiatlan nemzetköziséget hirdetnek...” („Ifjúsági Könyvtárjegyzék a középfokú iskolák könyvtárai számára.” Bp. 1912. 7—8. 1.) — Jellemző egyébként, hogy e könyvtárjegyzék használatát 1920-ban ismét kötelezővé tették... (Simon Gyula: „Neveléspolitikai dokumentumok az ellenforradalmi rendszer időszakából, 1919—1931.” Bp. 1959. 313—316. 1.)