Magyar Pedagógia 68. (1968)

1968 / 1. szám - LADÁNYI ANDOR - PÁLMAI KÁLMÁN: "Új időknek titkos munkása" – emlékezés Király Györgyre

iskolában (jelenleg Eötvös József Gimnázium) kap tanári állást, és ott működik 1919-ig. Tanári munkája mellett — melynek méltatására még visszatérünk — tudományos fejlődése gyorsan halad előre, tanítás és kutatómunka nála harmo­nikus egységet alkot, cikkei, tanulmányai sorra jelennek meg, felkészültsége ,,bámulatos és valósággal félelmetes”.­ Pályafutása nyílegyenes, a tudományos szakkörökben egyre inkább nyilvánvalóvá lesz, hogy ,,a régi magyar irodalom­nak ez az elmélyült, alapos és világirodalmi látókörű kutatója előbb vagy utóbb egyetemi katedrát kap . . .”. E felhőtlen képet csak súlyos betegsége, korán szerzett tüdőbaja árnyékolja be. Csendes, szerény, visszahúzódó, látszólag apolitikus ember volt. „A napi politika lármája nem izgatja” — írja Turóczi-Trostler József —, de kezdettől fogva a progresszív gondolat s kultúrprogram mellé köti le magát.” Benedek Marcell szerint is: „Becsülettel kivette a részét a tanárság és a tudományos egyesületek működéséből, a ,radikálisok’ oldalán . . . Politikával — hangosan legalább — nem foglalkozott.”­ 1910 óta az Országos Középiskolai Tanáregyesü­let tagja, 1913. októberétől a Budapest­i Tanári Kör választmányi tagja. A Kör­ben első nyilvános szereplésére 1913. áprilisában kerül sor, amikor az „Ifjúsági könyvtáraink ügye” c. előadásában­ megsemmisítő kritikát gyakorol az 1912-ben kiadott SzEMÁK-féle „Ifjúsági könyvtárjegyzék” felett. E jegyzék használatát a VKM nem sokkal előbb tette kötelezővé és ennek alapján rendelte el a közép­iskolai ifjúsági könyvtárak revízióját.­ Király György fellépésének haladó jellege kétségtelen. Ezekben az évek­ben, Ajtonyi és Zichy minisztersége, Barkóczy működése idején jelentősen megerősödött az oktatáspolitikában, a közoktatásügy irányításában a reakciós­­klerikális befolyás. A klerikalizmus „a maga vészes befolyásával — írta КтДс/Y György — ráterpeszkedett az államkormányzat minden kulturális területére.” Benedek Marcell szerint pedig: „Mint a tintafolt a fehér abroszon, úgy terjedt szét a sötét klerikális szellem a középiskolákban.”9 Király György fellépése a haladó pedagógusok e politika elleni küzdelmének része volt.10 E fejlődés­­vonalba esnek a radikális Szabadgondolat c. folyóiratban 1913—14-ben megjelent, közoktatáspolitikai cikkei is. A háború okozta politikai visszaesés után, 1918. nyarától a haladó pedagógu­sok szervezkedése ismét erősebb ütemet vett. A tanárok növekvő elégedetlenkedés 4 Literatúra, 1937. 405. 1. 5 Bóka: I. m. 564. 1. 8 Trostler József: „Király György emléke. Élete és irodalmi működése”. Bp. 1922. 6.1.; Benedek Marcell: „Az utolsó évek”. (Nyugat, 1922. 680. 1.) 7 Országos Középiskolai Tanáregyesület­i Közlöny, 1912/13. évf. 823—834., 937—945. 1. 8 Hivatalos Közlöny, 1913. 76—77. 1.; Szemák István: „A magyar ifjúsági irodalom története” Bp. 1924 . 9—10. 1. 9 Szabadgondolat, 1914. 168.1.; Benedek Marcell: „Naplómat olvasom”. Bp. 1965. 195.1. 10 Az „Ifjúsági Könyvtárjegyzék” bevezetése szerint ugyanis „veszedelmes” nemcsak „a két nemnek egymás közti viszonyát illető eseményeknek, tetteknek elbeszélése ... az érzék­­csiklandoztató, érzéki vágyakat ébresztő helyzeteknek, jeleneteknek, képeknek, alakoknak leírása . . . bizonyos dolgoknak részletező meghatározása, fejtegetése”, hanem „a valláserkölcsi elveket megingató, vallási intézményeket kigúnyoló tanoknak, nézeteknek hirdetése . . . Az ilyen munkákat természetesen semmi szín alatt sem vehettük be a jegyzékbe, ha máskülönben mű­­becsüket­ tekintve még oly jelesek, értékesek voltak is. Ki kellett rekesztenünk továbbá az olyan munkákat, melyek hazafiatlan nemzetköziséget hirdetnek...” („I­fjúsági Könyvtárjegyzék a közép­fokú iskolák könyvtárai számára.” Bp. 1912. 7—8. 1.) — Jellemző egyébként, hogy e könyvtár­­jegyzék használatát 1920-ban ismét kötelezővé tették... (Simon Gyula: „Neveléspolitikai dokumentumok az ellenforradalmi rendszer időszakából, 1919—1931.” Bp. 1959. 313—316. 1.)

Next